Nem múlik el úgy poszt bármilyen újragondolt magyar fogásról, hogy ne lenne senki, aki üvöltve tiltakozzon az újragondolás ellen. De miért?

Legutóbb épp ezt az újragondolt mákos gubát dicsértem meg, amit a Kioskban ettem, és tényleg kiváló. Oké, maga az újragondolt szó nekem se tetszik, el is van használva alaposan, de mégis van értelme, azt jelöli (számomra), hogy egy étel eredeti értékeit (ízeit, állagait) megőrizzük, mégis valami újat, szerencsés esetben többet alkotunk belőle.

Ez maximálisan teljesült ebben az esetben, az ízkombináció maradt az eredeti, de izgalmasabb állagok és hőmérsékleti kontrasztok jelentek meg az ételben, na meg látványra is impozánsabb lett az eredetinél. Megmaradt a lucskos élmény is, de több ropogós rész jól ellensúlyozta, a forró gubához pedig szintén nagyon jól passzolt a hideg mákfagyi. Azaz tökéletesen teljesítette a feladatát, megadta a nosztalgikus élményt is, de tovább is lépett egy lépcsővel, lényegesen szofisztikáltabb és érdekesebb étel jött létre.
És - miközben sokaknak tetszik - természetesen most is akadt, aki olyan vehemenciával kelt ki ellene, mintha legalábbis valami aljas bűncselekményt kellene sürgősen leleplezni. Hogy ez nem mákos guba, tilos ezt a nevet használni, legyen más a neve, akkor minden meg van bocsátva. A névadásban hiányolják a kreativitást (holott a klasszikus étel nevének használata rengeteget segít a tájékozódásban), miközben az ételkészítésből legszívesebben száműznék a kreativitást. (Nyilván létezik bénázás is újragondolásban, de ugyanígy létezik bénázás újragondolás nélkül is...)

És persze ugyanez történik minden hasonló esetben, én meg egyszerűen nem értem. 
Nekem eleve gyanús, hogy a tiltakozók többsége eleve nem is érintett a dologban, hiszen be sem tennék a lábukat ilyen helyekre, ahol ilyen úri huncutságokra jut idő, mint az újragondolás, tehát valójában nincs félnivalójuk, de akkor mégis mi a gond? A tiltakozók az étel jogait féltik? Vagy a haladás, a fejlődés minden formájától rettegnek? Vagy csúnyán átverték őket gyerekkorukban egyszer, amikor újragondolt tejbegríz volt uzsonnára és ezt azóta se sikerült kiheverni?
Ráadásul a legtöbb helyen már magából az étteremből sejthető, hogy nem a menzás verziót fogják elkészíteni a vendég számára az ételekből, tehát a meglepetés kizárva. De a legtöbb helyen még plusz a névben is jelöli valahogy ezt (pl itt 'KIOSK mákos guba' a név, vagy lásd még az Onyx 'XXI. századi somlói galuskáját' és számtalan más példát.) És nyilván az elmúlt évszázadok folyamán is rengeteget csiszolódtak, fejlődtek ezek az ételek, azaz szó nincs kőbe vésett szabályokról, amit olyan vehemensen kérnek rajta számon.

És ugye egy ilyen kreáció a legritkább esetben vesz el bármit is bárkitől, csak színesíti a kínálatot, nyilván van és lesz is még az országban további 10.000 hely, ahol lehet bármikor hagyományos mákos gubát enni, nem is beszélni arról, hogy otthon is elkészíthető bármikor. Azt is fel tudom fogni, hogy van aki nem szeret ennyit foglalkozni az ételekkel, hanem csak belapátolná, de akkor ő meg miért látogat olyan blogokat, ahol ezzel a - szerinte értelmetlen és túlhájpolt - témával foglalkoznak állandóan?
Szóval mit és kitől vesz el az ilyen? Azt értem, hogy sokan nem kíváncsiak az ilyen játékokra, de honnan jön az indulat, hogy lesznek ezekből ellenségek?

[trágárságot és politizálást továbbra is csak újragondolt formában tűrök meg a kommentek között (=sehogy).]

Itt az egyik kedvenc párizsi éttermem, hihetetlenül letisztult étel- és étteremdizájn!