Hoppá, egyszercsak 5 éves lett a blog, itt egy kis gyors számvetés

Fotó: Gács Tamás/Playboy

Azt nem mondanám, hogy történelmet írtam azóta, de blogot igen, még hozzá elég szorgalmasan és az eredeti célkitűzéseimnek megfelelően. Megírtam összesen 762 blogposztot, azaz évente 152-őt, tehát hetente nagyjából hármat. (Ha nem számoltam el.) Nem írtam meg legalább ugyanennyi blogposztot, mert nem felelt meg a blog személetének, hiába ért valahol csalódás, vagy tapasztaltam felháborító kiszolgálást, esetleg nagyon nevetséges hibákat, maradtam az eredeti elképzeléseknél: ez a blog az evést, a főzést, az étterembejárást népszerűsíteni szeretné, a pozitív példák és élmények, a különlegességek bemutatásával. Fikázásra, panaszkodásra annyi fórum van, azt nem érdemes gyarapítani. Főleg úgy nem, hogy közben tényleg rengetegen akarnak jót a világban és a magyar piacon is. Erről írtam egyébként részletesebben az első születésnapon!

Sok más bloggal ellentétben, továbbra is, kevés kivétellel (ezeket jelzem is mindig) a saját tapasztalataimról írok, saját fotókkal, saját élmények alapján, azaz nem a wikipédiáról vagy más magazinokból ollózom össze az anyagokat. Ez sok meló, de megéri, mert hitelesebb, mint amikor akár komoly gasztromagazinokban is megjelennek részletes cikkek a világ nagy séfjeiről, cukrászairól úgy, hogy az újságíró(?) ki sem mozdult közben a szerkesztőségből, csak lefordított magyarra pár cikket, esetleg megnézett egy dokumentumfilmet és összefésülte egy saját(?) anyaggá. Szerencsére sokan értékelik ezt, óhatatlanul szubjektívebb a nézőpont, viszont legalább lehet tudni, hogy mi/ki az információ forrása.

Van, ami jelentősen változott azóta, még pedig az érdeklődésem: a minőségi street food továbbra is boldogan megfér a fine dining mellett, de sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak az egészséges, fenntarthatóbb étkezési formák. Továbbra sem követek semmilyen irányzatot, egyszerűen csak jobban megbecsülöm a zöldségeket, halakat. 

Ez alatt az öt év alatt szereztünk összesen 4 Michelin-csillagot, talán nem miattam, de azért ott voltam a frontvonalban mindig, elég kellemes emlékek ezek mind, de a legviccesebb Sárközi Ákos videón is rögzített reakciója, amit aztán kb minden országos tévéhíradó át is vett.

Elég komoly gasztrotúrákon vettem részt ezalatt az 5 év alatt, rengeteg olyan is van, amit még töredékeiben sem sikerült feldolgozni. Nem is lesz könnyű, mert nincs megállás, rengeteg olyan helyre sikerült eljutni, amiről már régóta álmodtam, ezek közül is kiemelkedő a Noma, ahova rengeteg sikertelen próbálkozás után idén már kétszer is sikerült eljutni, ebből az egyiket részletesen be is mutattam már itt a blogon, a másikról még csak egy rövidebb anyagra volt időm , és talán jövőre az ausztrál 'kitelepülésüket' is megvizsgálom, legalábbis Redzepi azt mondta arra, hogy fogok-e asztalt kapni, hogy 'we can fix this'... Szóval azt is be fogom tudni talán mutatni majd.

Tartottam egy halom előadást a világ gasztronómiai trendjeiről, ezekről azt hiszem eléggé képben vagyok, talán senki nincs is az országban, aki jobban képben lenne. Vezettem sok élő műsort például a Gourmet Fesztiválon, moderáltam beszélógetéseket, tartottam élménybeszámolókat profiknak és laikusoknak, szerepeltem rengeteget a tévékben szakértőként, főztem rendezvényeken szűk kör és hatalmas tömegek, vagy éppen tévékamerák előtt. De azért a legjobban enni szeretek.

Megválaszoltam borzasztóan sok olvasói levelet (emailben is, facebookon is), főleg étteremajánlásokkal kapcsolatban, itthon és külföldön. Ráadásul rengetegen vissza is jeleztek utólag, hogy hova jutottak el végül és hogy tetszett, ennek különösen örültem.

Lecseréltem az eredeti logómat (balra a régi, jobbra az új):

És azóta valóságos médiabirodalom jött létre, egy újabb blog indulásával pár hete, aminek örvendetes apropója, hogy megszületett a fiam. A képre kattintva elérhető az új blog.

Az első három év után még ezt írtam:
1 millió egyéni látogató a blogomon (1.6 millió látogatás és 2.5 millió oldalletöltés)

Ez most, 5 év után így néz ki:
2.4 millió egyéni látogató a blogomon (3.6 millió látogatás és 5.2 millió oldalletöltés)
azaz bőven megduplázódott minden a következő - egy évvel rövidebb - periódus során. És lett egy rekordhónapom, az augusztus, amikor 222 ezer látogató járt a Világevőn egy hónap alatt. 

Van a szeptemberi Playboyban egy hosszabb interjú velem, ennek az első fele már olvasható is a neten. [Vigyázat, alatta 18+ kontent is felbukkanhat!]

Ehhez Gács Tamás le is fotózott:

És van egy elég hosszú (több, mint 1 óra!) podcast is a Malackarajon, szerintem érdemes lehet meghallgatni, mert messze nem csak a kötelezőket kérdezték!

A Világevő Facebook-oldalának szép lassan, organikusan lett összesen 24.755 követője. Tényleg, miért nem 25.000, mennyivel egyszerűbb lenne kiszámolni, hogy évente mennyi az, csatlakoztál már?

És ez volt a kedvenc saját projektem, lesz folytatása is!

És persze jönnek további Világevő Vacsorák, izgalmas gasztrokulturális közösségi programokkal, ezekről leggyorsabban a Facebook-oldalon vagy a hírlevélből lehet értesülni. 

És vannak továbbra is nagy tervek, többek közt egy komolyabb gasztroámokfutás Párizsban és Tokióban, na meg persze sok más is, például egy tévéműsorban műsorvezetés, igyekszem továbbra is a lehető legtöbbet megmutatni a világ gasztronómiájából, lehetőleg a kulisszák mögé is betekintve...

Van Instagramom is, ahol nagyjából élő a közvetítés, ide azok is felkerülnek, amiket végül megírni sincs időm.

És persze jöhetnek javaslatok, igények, miből legyen több, miből kevesebb (nyilván az arcomból, de az genetika sajnos)!