Koppenhágában ezúttal sem csak csúcséttermekben kóstoltam (Geranium és Noma volt a program, jönnek majd a beszámolók!), hanem pár egyszerűbb, de nagyon különleges helyen. A Stedsans is ilyen.
A helyszín elég különleges, egy három emeletes irodaépület tetején, a - nem kifejezetten tériszonyosok számára tervezett - csigalépcsőn feljutva igazi kertészetet találunk, a közepén pedig egy kis üvegházszerű, egyszerű épületet, ez maga az étterem. Tartozik még hozzá egy mobilvécé is kint, benne benne a köszönetnyilvánítás a használónak: Thanks for your donation! Hiszen egy komposztáló vécéről van szó, semmi sem vész kárba...
Ilyen nappal:
És ilyen este:
Ő pedig a tulajdonos, Mette Helbæk, aki férjével közösen kitalálta és megvalósította az éttermet. Korábban vezetett már több éttermet is, emellett food stylist, recepteket és gasztrocikkekt ír, szakács és szakácskönyvszerző. Hétvégente üzemel csak a hely, és általában hetekre előre elfogynak a helyek.
Fix menü van mindig, de figyelembe vesznek egyéni igényeket is, például ezúttal volt két vegán is a társaságban, amúgy egy rettentő jófej orvospár, akikkel nagyon jókat röhögtünk végig, és valamiért állandóan könnyű drogok és a gasztronómiai élvezetek összefüggéseiről akartak mesélni nekem. Így utólag belegondolva, lehet, hogy emiatt röhögtek ennyit. Ami még nagyon kellemes élmény volt, miután kiderült, hogy a 25 fős asztalnál van 1, azaz egy ember, aki nem tud dánul (ez voltam én), mindenki angolul folytatta a társalgást az én kedvemért. Nem csak eleinte, hanem végig! Az asztal másik felét nem hallottam, de tőlem 3-4 széknyi távolságra ülő házaspár is végig angolul beszélgetett egymással is, hogy ne zárják ki a nyelvet nem beszélőt. Hihetetlen jófejség...
Ezek voltak az ételek, rettentő egyszerűek, kiváló alapanyagokból, szándékosan nagyon egyszerűen feldolgozva, ez része a koncepciónak, itt nincs mise en place, előkészítés, kb a vacsora előtt egy órával kezdenek csak készülni, és minden mást élőben csinálnak. (Egyébként az ételektől nem voltam igazán elájulva (lehet, hogy nem közvetlenül a két csillagos és fantasztikus Geranium után kellett volna menni, de örülök, hogy volt egyáltalán egy hely), de a légkör, az ötlet, a koncepció fantasztikus ettől még.) Nem sokat szórakoznak a tálalással sem, tálakon jön az étel, üvegben a borok, a koncepció része az is, hogy segítsenek egymásnak a vendégek, így egyből kommunikáció is kialakul, be is vált, mindenki lelkesen töltögetett, osztogatott a többieknek (ez elég jól szokott működni egyébként a Világevő vacsorákon is).
Ez a két éves Comté sajt és a dió egészen lenyűgöző volt a borral, ebből bármennyit ettem volna még.
Pár hónapja üzemelnek még csak, kísértetiesen hasonlít a működés a Noma új terveire, ahol szintén az önfenntartás lenne a végcél majd (ha kimaradt a videó erről, nagyon ajánlom!), ha megnyit 2017-ben. (Egyelőre adminisztratív okok miatt még nem is a tetőkertészet termékeit használják, ahogy nagyon korrekt módon erre fel is hívják a figyelmet, hanem a Noma, Geranium és más csúcséttermek beszállítóitól rendelnek.) A hely adottságai miatt be is zárnak tavaszig, ha megjön a hideg. És a vacsorák további iszogatással (kávé, tea, bor) zárulnak a kertben vagy akár a teherliftben!
Jegyvásárlós rendszer van, csütörtöktől-vasárnapig napi két vacsorát tartanak (17:30, 20:15), ezekre lehet előre megvenni a jegyet, ha van épp hely. A pontos menü pedig csak a helyszínen derül ki, az aktuális alapanyagoktól függ. Egészen különleges élmény!
