A világ legfontosabb szakácsversenyének lyoni világdöntőjén minden alkalommal tiszteletét teszi a névadó-alapító, Paul Bocuse. A 89 éves legenda nem került elő. Hol van?

Hivatalosan semmilyen információt nem lehetett kideríteni, csak annyit, hogy remélhetőleg életben van még a 89. születésnapját most ünneplő szakácsmester, akinek a neve hallatán minden francia szakácsnak megremeg a térde. A Bocuse d'Or versenyeken alapvetően ott ült a zsűriben, kivéve az utolsó 2 alkalmat, amikor már inkább csak egy ünnepélyes bevonulásra, a gratulációk fogadására volt ereje, így át is engedte fokozatosan a terepet fiának, az Amerikában élő, és a Bocuse birodalom ottani üzleti ügyeit bonyolító, Jerome Bocuse-nek [e: Zserom Bokűz]. Azért 2011-ben és 2013-ban az eredményhirdetésre még visszatért és személyesen gratulált a győzteseknek, sőt, minden alaposan el is érzékenyült, főleg két éve, amikor hosszú idő után végre francia győztest ünnepelhetett. Idén viszont még erre a ceremóniára sem jött el a 'saját' szakácsversenyén, csak emlegették állandóan, nem csoda, hogy elkezdtek szárnyra kapni különböző pletykák.

Az idős mester idén 50. éve birtokolja 3 Michelin-csillagját a Lyontól fél órára található éttermében, ahol minden Bocuse d'Or után van egy zárt körű, nyugis kis ünneplés, amire csak nagyon kevesen jutnak el. Versenyzőként 'mindössze' fel kerülni a dobogóra hozzá a világ legjobbjai között, séfként elég, ha világhírű, bloggerként viszont elég, ha világevő az ember. Erről az egészen különleges reggeliről írok majd bővebben - az előkészületben levő könyvemben - mert ide fantasztikus élmények kötnek, hihetetlen élmény a verseny zaja és pörgése után szűk körben találkozni a világ gasztronómiájának meghatározó alakjaival és persze fantasztikus a reggeli is a 3 Michelin-csillagos elegáns étteremben.

És elég különleges is a menü, ugyanis nem egy sima reggeliről, hanem egy machonról van szó [mason],  a lyoni 'melósreggeli' elég erőteljes tételekből áll: pacal, főtt borjúfej, -nyelv, -agyvelő, főtt sonka, és hasonlók, hozzá természetesen nem tea vagy kakaó, hanem vörösbor tartozik. Ez már eleve szuper, de ennél csak az volt nagyobb öröm, hogy a már tényleg nagyon látványosan öregedő és gyengülő idős mester, Paul Bocuse is részt vett rajta, ahogy az eddigieken is, és nem csak a reggelit csinálta végig, na meg a fotózkodást a konyhában a győztesekkel, hanem még az emlékplakettek elhelyezését se hagyta ki az étterem előtt, hiába esett az eső! Szóval a jó hír, Paul Bocuse még bírja az esőt is, remélhetőleg két év múlva is vele fogok reggelizni!

Íme pár kép, amit a konyhán lőttem, rajta a Bocuse d'Or győztesei, na és pár igazi kuriózum, mondjuk amelyiken a két 3 Michelin-csillagos, amerikai séf, Thomas Keller és a lyoni származású Daniel Boloud ellenőrzi a telefonján, hogy jól sikerültek-e a csapatképek... (az előtérben látszó paté en croute és sonka is a reggeli része volt)

Hatalmas tapssal búcsúztatják a privát lakrészbe visszavonuló Monsieur Pault a vendégek...

Jön még majd Bocuse d'Or téma is (itt van az élő közvetítésem az eredményekkel), de persze igyekszem feldolgozni az egyéb, evős kalandokat is, abból is jutott bőven az elmúlt héten...