Szeretjük azt gondolni, hogy a lángos gyakorlatilag hungarikum, ennek megfelelően nagy az ünneplés, amikor mondjuk New York utcáin feltűnik egy magyar lángosos, de azért a világon több helyen is találkoztam már nagyon hasonlóval, Vietnamban (rizslisztből) például a phó leves betétjeként is gyakori, de a legmeglepőbb akkor is egy úszó nádszigeten volt a Titicaca-tavon! És egyben a legviccesebb WC-illatosítót és az uruk 'földjén', vagy inkább nádján találtam.

[Most is fut játékom, de hamarosan indul még egy, Borfesztivál belépőkért!]
Az uruk a Peru és Bolívia között fekvő Titicaca-tavon összesen 42 úszó, mesterséges nádszigetet népesítenek be, ezeket eredetileg önvédelmi céllal hozták létre, ha vész közelgett, eleve csak hajóval voltak megközelíthetők, de az úszó szigetekkel akár odébb is tudtak húzódni, amíg elvonult a baj. Ez persze azért nem mindig sikerült, az állítólag fekete vérű népet az inkák le tudták igázni, így adófizetésre kényszerültek, időközben a saját nyelvüket is elvesztették, de azért sok szokásukat sikerült azóta is megőrizni. Az egyik ilyen maga a szigetépítő életforma, a nádból készült szigetek alja folyamatosan elrohad, így felülről kell biztosítani az utánpótlást. Egy-egy sziget élettartama így nagyjából 30 évig megőrizhető. A nagyobb szigeteken akár 10 család is élhet együtt, a kisebbeken csak egy-két család.

Maga a tó is meglehetősen érdekes, ugyanis vízmennyisége (nem vízfelülete) alapján a legnagyobb Dél-Amerikában, és a legmagasabban fekvő, hajózható tó, 3810 méteren van a vízfelszín. Itt található az Isla del Sol, a Napsziget, ami szintén fantasztikus hely, az inkák birodalmában szent szigetnek számított. A szigeteken állatokat is tartanak, még ha persze nem is sokat, a fő táplálék a hal, de azért a perui csirke, vagyis a baromfiudvar lakója, a tengeri malac egészen praktikusan elfér itt is, meglógni se tud, mert van egy külön kis sziget számukra. [megkóstoltam Peruban ezt is, itt a beszámoló róla.]

Pár család fogad vendégeket is, és van köztük olyan is, akinél akár ott is lehet aludni, ami persze elég turistás szórakozás, de érdekes, és legalább van belőle egy kis bevételük. Szerencsére elég sok takarót adnak éjszakára, ugyanis meglehetősen hideg van a vizen. És még majdnem angol WC is van, persze kicsit egyszerűbb elven működik, viszont zseniális megoldás az illatosítóként használt fűszernövénycsokor!

És a legjobb vendégfogadó étel a lángos, hozzá friss hagyma, közben pedig még azért egy kis hal is sül, sajtós-tejfölös változatot hiába kerestem.

Vajon innen vette a meki a logóját, vagy a világ egyetlen sail-thru mekije?

A vidám búcsúztatás pedig természetes:

Egy furcsa szokás a Titicaca-tó partján és óriáscukiság a Napszigeten! Itt meg még sok dél-amerikai posztom.

Ez pedig itt egy szuper jó jótékonysági nyereményjáték, ki ne hagyd!