Bár már itthon is egyre többen tudnak egész jól halat sütni, és itt sajnos nem feltétlenül a népszerű halas helyekre gondolok, azért ezt a szintet még senki se közelíti meg. Persze ennek a tudás mellett elég fontos oka az alapanyag is. Michelin-csillag, Alain Ducasse, és az ő csokimanufaktúrájából származó alapanyagok a desszerthez, nem is lehetett kérdés, hogy végigeszem a frissen csillagot kapott párizsi haléttermet, a Rech-t.

Nagyra tudom értékelni sok tengerparti helyen a frissen grillezett halakat és egyéb tengeri élőlényeket is, de van annak egy különös bája, amikor a rusztikus megoldások helyett a profi konyhai elkészítésbe kerül be a kiváló alapanyag. Persze Párizsnak tengerpartja nincs, de olyan felvevő piac ezen a téren is, hogy legalább olyan jó az ellátása ilyen szempontból is, mintha közvetlenül a kert végében hullámozna a sós víz. 

Engem már maga az enteriőr is megnyert, visszafogott színek, egyszerűség, letisztultság, passzol a témához, rengeteg természetes fény. Az alsó szint kifejezetten egyszerű, a felső kicsit elegánsabb, de még ott sem okoz fennakadást, hogy sikerül fellökni az egyik pohár boromat, a teremfőnök kifejezetten viccből rosszalló megjegyzést tesz és nagy szemeket mereszt. Aztán röhögve tölt egy újat. Udvariasság van, de humor és jó kedv is.

Aztán persze az ételek még magasabbra teszik a lécet. Külön nagyon kellemes meglepetés, hogy a hagyományos, franciás halételek mellé kínálnak cevichét is, többfélét is, így a perui nagy kedvencem is bekerül a menübe. Durbincs volt répával és gyömbérrel, tengeri sügér citrussal és kaviárral (plusz retek és édeskömény) és szent-jakab kagyló kaviárral és zöldalmával.

Mind nagyon friss és finom volt, a hozzá kapott szaké is szuper jól passzolt, de nekem kicsit elveszett a ceviche lényege, az a túl agresszív, erőteljes íz, ami Peruban jellemzi, sok chili, sok hagyma, sok citrus, ez túl kifinomult volt.

Még előtte volt egy zseniális étvágygerjesztő: friss nyers zöldségek, iszonyú jó minőségűek, roppanósak, hozzá focaccia és szardellás krém, sózott vaj, és párféle nagyon jó kenyér.

Elég extra volt még az előétel: szürke márna carpaccio tengeri sünnel:

Aztán jött a folytatás, csupa tökéletesen megsütött hal, egyszerűen, nem túlbonyolítva, például vörös márna egy kis saját májából készült mártással és póréhagymával. Illetve szent péter hal bébitintahallal, szarvasgombával és szinte nyers zöldspárgával. És egy brutál camembert.

A végére pedig a Ducasse saját csokimanufaktúrájából származó alig édes, kissé savanykás, rettentő finom forró csokiszósszal leöntött diófagyis süti.

Fantasztikus ebéd volt, tele meglepetésekkel, nagyon ajánlom.

Rech - Restaurant de Poissons

És közben nagyon ajánlom a Balassi Intézet éppen aktuális kiállítását megtekinteni, szuper környéken van, így érdemes összekötni például egy Ladurée - Pierre Hermé összehasonlító macaron-, mille-feuille-, vagy akár kuign amann-teszttel (mindkettő sétatávon belül)! Most éppen egy nagyon jó fotókiállítás zajlik a hónap végéig 'Családi tűzfészek' címen.

Pierre Hermé zseniális krémesét láttad már, hogy készül?