A Breizh Caféban, Párizsban, a Marais városrészben ettem ilyen finom breton hajdinapalacsintát először, szerintem sokkal izgalmasabb, mint a búzalisztes, az már csak egy kis bónusz, hogy még egészségesebb is. És persze a zöldségpiacok macaronját, a medvehagymát is bele kell most keverni, évekig bírtam, hogy ne írjak róla semmit se, de ebbe most nagyon kellett. 

A Breizh Café-ba vicces módon körülbelül ötödik próbálkozásomra sikerült csak bejutnom, elég népszerű is a hely, és nekem valahogy sose jött össze: vagy túl késő érkeztem, vagy olyan napon, amikor nincs is nyitva, vagy - a legtöbbször - egyszerűen tömve volt és esélyem se volt bejutni. Aztán egyszer csak összejött és nagyon megszerettem, de otthon is elég egyszerű rekonstruálni azt, amitől finom (leszámítva a Marais és Párizs hangulatát, meg persze a többi vendég stílusát és a francia hangzavart.) [Annyira jók egyébként, hogy nyitottak egy helyet Tokióban is...]

Aki tud palacsintát csinálni, ez sem lesz gond, és itt is az a helyzet, hogy a hozzá valók arány nincs kőbe vésve, ha túl sűrű, higítani kell, és viszont. 

Hozzá valók: (7-8 palacsintához)

1 csésze hajdinaliszt
2 tojás
csipet só
2-3 csésze tej
Szóda
és csíkokra vagdosott medvehagyma (5-6 levél)

feltétnek:
(pl. emmentáli) sajt, sonka, tükörtojás, stbstb
(én a legjobban a szimplán sajtos verziót szeretem, egy vékony szelet sajttal.)

Elkészítés:

A hajdinától eleve markánsabb íze lesz, az állaga is különleges: kifejezetten magas lángon érdemes, és egy kicsit túl is kell sütni, legalábbis én úgy szeretem igazán, ha ropogós és sötét kívül, belül mégis marad egy kis krémesség. Amitől még egészen más jellegű lesz, mint egy átlagpalacsinta, ha á la minute készítjük, azaz nem sütünk le belőle 50-et, hanem ahogy elkészül pár darab azonnal fogyasztjuk, így garantáltan friss és ropogós marad. A Breizh Café-ban tanult módszer szerint pedig a sütésnél először megsütjük az egyik felét rendesen, aztán megfordítjuk, megy rá egyből egy szelet  sajt (és esetleg más, pl sonka), de még nem hajtjuk rá, hogy az alja is meg tudjon sülni. Amikor már alulról is megkapta, akkor ráhajtjuk a sajtra, ha elég nagy a palacsintasütőnk, akkor a legszebb úgy, ha mind a négy oldalról felhajtjuk, de csak annyira, hogy középen maradjon egy kis négyzet (persze a fotóimat most nem találom, de itt látszik pl), ahol fedetlen a feltét, azaz ott csak egy rétegű a palacsinta. Ha teszünk rá tükörtojást is, akkor azt mindenképp érdemes így intézni, hogy kilátsszon a tojás. Azonnal tálaljuk, megszórhatjuk egy kis snidlinggel, chilipehellyel vagy medvehagymaaprólékkal.

A kis kávézóban készül vajjal "töltött" is, viszont abba nem akármilyen vajat tesznek: a világ talán legjobbját, a Le Beurre Brodier-t, azaz a Bordier vajat. 

Ahogy az utolsó képen is látszik, volt egy kis maradék "üres" palacsinta, felcsíkozva levesbetétnek kiváló, ezúttal anyukám szuperfinom húsgombóclevesére került.

Megy még a JÁTÉK, van egy elég komoly indiai lencsereceptem, és a jövő heti Bocuse d'Or országos döntőről csináltam egy jó kis videót is.

Ne hagyd ki a Dal Makhanit se!