Készülök már nagyon a következő párizsi gasztrotúrámra, éttermi asztalfoglalásokkal és tervezgetéssel, na meg persze kutatok is a jól bevált helyeken, hogy milyen újdonságok, vagy éppen még általam fel nem fedezett régiségeket lenne érdemes végigjárni, kipróbálni, megkóstolni.
A weboldal is passzol a sztorihoz
Így bukkantam rá - egy mostanában megjelent könyvön keresztül - erre a csokizóra, ami egy igazi családi vállalkozás a Montmartre-on, viszonylag komoly múlttal, ugyanis bő negyed évezrede (na jó, egyszerűbben fogalmazva 250 éve) indultak, 1761-ben, azaz itt tényleg léteznek megsárgult szélű papírokon, generációkon átívelve öröklődő receptek. És hihetetlen hangulata van a könyvnek még így virtuálisan belelapozva is, szóval nem is kérdés, hogy felkeresem a helyet márciusban, megnézem alaposabban a termékeiket és talán még a kulisszák mögé is sikerül betekinteni majd.
De még mindig ez kedvenc csoki, ami ettem, indiánok, kézzel törve, bent a kakóültetvényen... Ők is hőstermelők.
