Tudom, hogy ilyenkor a csapból is évértékelők, visszatekintések és pillanatfelidézések folynak, de azért hátha van, akinek érdekes. Nekem biztos, főleg, mert ilyenkor rájövök, hogy mennyi izgalmas gasztrokalandom volt, amit még meg se írtam!

[2014-ben rendszeresen fogok sorsolni a Világevő-hírlevél olvasói között, mindig akad valami szakácskönyv, amiből van egy extrapéldány, vagy egy üveg bor, egyéb gasztrofinomság... Feliratkozás itt, leiratkozáshoz vagy a feliratkozás beállításaihoz (például csak heti max egy levél) link minden hírlevélben.]

A "valóságban" kicsit azért több történt velem, mint a blogon, de az semmiképp se kérdés, hogy az élő tudósítás Lyonból, a Bocuse d'Orról, Széll Tamás versenyzéséről volt az egyik legizgalmasabb kaland. Ugyanazen a túrán sikerült egy óriásit bulizni a győztesekkel, például a francia csapat Bíró Lajosával, a 3 Michelin-csillagos Emmanuel Renaut-val, akinél vacsoráztam is, mesébe illő alpesi kulisszák között, ezt meg is írom sürgősen.

Különleges élmény volt a salzburgi Ikarus-ban evett mexikói degusztációs menü a séfasztalnál, a konyhában foygasztva. Kicsit sallangmentesebb, de szintén maradandó volt a piacon egy hentesnél evett hihetetlenül finom csevap Belgrádban, ahol a közeli árusoktól vettem hozzá friss, házi kajmakot és ajvárt. Megkóstoltam a világ legjobb húsait és a 3 Michelin-csillagos Jean-Georges Klein menüjét Németországban egy különleges gasztrofesztiválon, ez is jön még. Párizs mindig izgalmas gasztrocélpont, ezúttal a frissen megválasztott év bagettjét kóstoltam (persze frissen), na meg a korábbi győzteseket is, és bejutottam Pierre Herméhez egy exkluzív interjúra, ami óriási élmény volt és különleges lehetőség, amennyire tudom, soha semmilyen magyar sajtótermék nem készíthetett még igazi interjút a világ legjobb cukrászával (persze ennek ellenére rengeteg cikk jelent/jelenik meg róla, gondolom összeollózva mindenhonnan....)

Berlinben ezúttal se maradt ki a nagy kedvencem, Tim Raue, aki zseniálisan ötvözi az ázsiai konyhát az európai hagyományokkal. Máltán végre nagyon kellemes csalódás ért, kifejezetten finomat ettem, amihez persze - szokás szerint - zseniális időjárás is dukált. Meglátogattam a világ 10. legjobb éttermét piros gatyában, itt is csináltam interjút a séffel, ezt se írtam még meg, nahát. Közben pedig felkerültem egy étterem étlapjára, azaz halhatatlanná váltam :) A sok kicsi jótékonysági nyereményjáték nyerteseit vendégül láttuk a Costes étteremmel, és persze megint elsőként tudósítottam itthon arról, hogy mi a helyzet a Michelin kalauzban. Kóstoltam nyerskosztot végre, nem is akármilyet, ellátogattam Azerbajdzsánba és alaposan megkóstoltam Bakut, ez volt itt a legnagyobb kedvenc, és felfedeztem egy szuper és egyszerű bioéttermet a Balatonnál.

És lenyűgözött egy fagyi, sajnos nem Budapesten, de azért elérhető távolságban. Volt egy moszkvai túrám is, onnan még csak az Ikon vacsorájáról írtam, pedig egyéb kalandok is voltak persze. Közben igyekeztem reklámozni a valódi pékeket és a valódi kenyeret, csináltam is egy zárt FB-csoportot az eszmecseréhez, aki informálódna, tippeket adna, csatlakozzon. És 3 éves lett a blog, közben pedig a Facebook-oldalán is 15 ezren lettünk, ennek kapcsán elárultam, hogy mivel is foglalkozom valójában (azóta már 16 ezren). Közben újranyitott a legendás LouLou, viszont megtudtam, hogy az egyik legjobb perui élményem okozói, egy elbűvölő szakácspárt tragikus baleset érte.

Voltam egy fantasztikus tengeri túrán Olaszországban, és Athénban, aminek a beszámolójával még adós vagyok. Bejutottam az Escoffier múzeumba, ami egészen különleges élmény volt, elkezdtem adománygyűjtőként önkénteskedni a Suhanj! Alapítvány számára, és ennek keretében futottam is egy maratont (nem az adományokból). És Amszterdamban azért elmentem újra az ex-2-csillagos Ron Blauuw éttermébe, ami mára gasztrobárrá alakult, azt is megírom hamarosan. A saját szememmel kényszerültem végignézni egy vacsorámat, és az igazi nagy kaland az év végére maradt, egy komolyabb vietnami gasztrotúra formájában.

Tegnap pedig volt alkalmam találkozni és interjúzni Ázsia legjobb cukrászával...

De az egyik személyes kedvencem akkor is az volt, amikor bejelentettem, hogy fizetős lesz a blog. Április elsején. Sokan meg is sértődtek és távoztak.

A blogon idén bőven 1 millió fölött volt az oldalletöltések száma, íme a legolvasottabb posztok:

Világevő TOP10 2013.

10. A közel-kelet legjobb dipjei, a toum (recept)

9. Melyik magyar étterembe szeretnének eljutni a világ legjobb séfjei?

8. A legjobb phó Budapesten. (Pedig ez egy tavalyi poszt)

7. Reggelizz valami izgalmasabbat - croque monsieur és még egy gyors recept

6. A tényleg bécsi bécsi szelet egy csillagelhagyótól

5. A tökéletes steak titka. 

4. Zseniálisan vicces is lehet egy étterem kudarca. És az étterem még mindig nem zárt be, a FB-on pedig van 117 ezer rajongója! (linkek a posztban)

3. Az igazi phó recept, videóval

2. Van, amikor egy étterem kudarca cseppet sem vicces, viszont tanulságos. Mennyit érnek a szakmai sikerek?

1. Élő tudósítás Lyonból, Széll Tamás versenyzéséről. 

És hogy mi ebből a tanulság? Tényleg sikerült divatot teremteni a phó-levessel, ez egyértelműen kiderül abból, hogy egy 2012-es poszt is bekerült a TOP10-be, és mellé még a receptje is. És nagyon fontos nekünk a hús, ugyanis a tökéletes steak is 2012-es, mégis itt van az idei legolvasottabbak között, de bekerült az autentikus bécsi szelet is. Na meg szeretjük a sikereket, lásd Rosenstein és Széll Tamás, de a kudarcokat is, lásd az Arcade és az őrült amerikai pár.

Kevésbé egyértelműen gasztrokaland, de lefutottam idén 2 maratont, kicsit egyenetlen eloszlásban, ugyanis az év végére maradt mindkettő: október 20. Amszterdam, illetve november 10. Nizza-Cannes, nem ártott volna a kettő között több, mint három hét kihagyás, de azt előre is tudtam, viszont a Cote d'Azure-t nagyon le akartam futni a kevésbé jól sikerült amszterdami után, így nem volt más választásom. Közben pedig megvettem a "lottószelvényt" a 2014-es New York maratonra, hátha kisorsolnak...

És rengeteg tervem van 2014-re is. Még annál is több.

És 2014-ben rendszeresen fogok sorsolni a Világevő-hírlevél olvasói között, mindig akad valami szakácskönyv, amiből van egy extrapéldány, vagy egy üveg bor, egyéb gasztrofinomság... Feliratkozás itt, leiratkozáshoz vagy a feliratkozás beállításaihoz (például csak heti max egy levél) link minden hírlevélben.