Még csak 24 órája vagyok Hanoi-ban, de máris olyan benyomások értek, amik miatt megéri egy gyorsjelentést adnom, főleg mivel itt azért kicsit kevesebb időm lesz blogot írni, fontosabb inkább az inspirációk, élmények gyűjtése, a téma szó szerint az utcán hever, a mai reggelimet is ott fogyasztottam.
Már most rossz belegondolni, hogy két hét múlva haza kell mennem innen, amikor először jártam Vietnamban, akkor valamennyi enyhített a kínon, hogy onnan még átmentem előbb Thaiföldre, és csak utána haza. Igaz, azóta már otthon is tudok majd kicsit jobban vigasztalódni a kedvenc Vietnamimban, a Hai Namban, de egyelőre még éppen csak elkezdődött a kaland, rengeteget már ismert finomság és új felfedezés vár rám.
Ez volt az induló ebéd, elég erős kezdés, egy különleges kertétterem, tele Vietnam finomságaival. Nem csak Hanoi, hanem a délebbi részek különlegességei is megkóstolhatók itt, érdekes összehasonlításokra is van lehetőség, például a déliek erősebb fűszerezése és erősebb cukrozása is megfigyelhető. De persze lehet csak úgy simán ösztönből is válogatni a sok kis látványkonyhában készülő kajából, ahogy az utcai kajáknál itt teljesen megszokott, minden látszik és persze minden frissen készül, rengeteg friss fűszernövény felhasználásával, amik általában nyersen is érkeznek az étel és a hozzá passzoló szósz mellé.
Leveseket, főleg a nagy kedvenc phó levest ezúttal nem kértem, azt továbbra is az utcán akarom enni, ott az igazi. De a tekercsek például világbajnokok voltak, sok közülük nem is tekercsként érkezik, hanem magadnak kell legózni, kivéve, ha megkéred a pincérnőt, aki megcsinálja neked a szakszerű verziót. 'Zoli', a helyi kísérőm (valójában Duong), aki élt sok évet Budapesten, és persze Hanoi a hazája, így aztán elképesztően sokat segít, hogy mit, merre érdemes, még akkor is, ha azért nagyon rossz dolgokba nem lehet itt belefutni, elég csak azt a szabályt követni, hogy nem szabad a turistákat, csakis a helyieket követni.
Ez pedig a vacsora eleje volt, Duong-Zoli barátaival, egy kis utcai sörözőben, műanyag hokedliken ülve, egyre bizarrabb kajákkal, amíg aztán megjelent egy újabb haver, aki hozott magával pár üveg saját készítésű rizspálinkát is. Az éjszaka egy részén még videóztam is, aztán szerencsére lemerült a kamera...
A képen a még visszafogottabb fogások, sörkorcsolyák: főtt(!) mogyoró, mogyorós véres hurka, malaccsászár, sült tofu. És persze ízes fűszernövények, szószok, chili mindenhez.
Lesznek még bőségesen kalandok, a rizspálinka-specialista például már meg is hívott kóstolgatni a gyűjteményét, egy másik srác pedig komoly sütögetést-grillezést fog csinálni a kertjében. Előbb-utóbb vennem kell valami tartalék tárolót is a képeknek...
Ja és ezúttal csinálok rengeteg videót is, amit persze jó nagy munka megvágni, de izgalmas lesz az eredmény, ha egyszer elkészül.
