A talán legutolsó gyönyörű őszi hétvégén két délelőttön keresztül reggeliztettem boldog-boldogtalant (szerencsére főleg boldogot) a Szabadság tér közepén, íme a tapasztalatok és a legnagyobb közönségkedvencek (recepttel!).

A Breville felkérésére csináltam az akciót, a cél a reggelizés fontosságának a bemutatása volt, ennek keretében készítettem egyszerű reggeli ételeket percek alatt a cég készülékein. Szándékosan nem az extravagáns ételek bemutatása volt a cél, hanem szerethető, izgalmas, de mégis egyszerűen elkészíthető ételek készítése, amikkel sokkal érdekesebbé tehető egy-egy reggeli, mint mondjuk a gyakran unalmas virlslivel vagy vajaskenyérrel. Az akció elég nagy sikerrel zárult, legalábbis a jelenlévők nem csak verbális elégedettségüket fejezték ki, de alaposan éltek a repetázási lehetőséggel is, szóval volt munkám rendesen, de nem bántam.

Az nem volt kétséges, hogy az egyik fogásnak egy francia klasszikust fogok készíteni, csak nagyon kicsit kellett módosítani az eredeti receptet ahhoz, hogy egy panini sütőben is elkészíthető legyen és szerintem így még finomabb is, arról nem is beszélve, hogy egyszerűbb és gyorsabb elkészíteni. A Croque Monsieur "feltalálásához" van egy legenda is, ami mondjuk annyira nem szenzációhajhász, hogy akár még igaz is lehet: eszerint a sima sonkás-sajtos szendvicset felejtettek munkások a radiátor közelében, és innen jött az ötlet, hogy alkossanak valami újat. Az mondjuk tipikusan francia ötlet, hogy egy melegszendvicsnek hangzatos nevet is adnak, az viszont talán már meglepőbb, hogy még Proust, Az eltűnt idő nyomában című művében is szerepel ez az étel, igaz, erről nem sokan tudnak, ugyanis a második kötetig, ahol felbukkan, nem sokan jutnak el, a jelek szerint még a Larousse Gasztronómia sem, különben csak megemlítették volna ezt az izgalmas tényt.

De irodalmi műveltség nélkül is élvezhető a szendvics, ami ugyan igényel egy minimális főzést is, de megéri!

Nincs tökéletesen hivatalos recept, de a lényeg nagyjából mindenhol ugyanaz, nem túl kemény (vagy levágott) héjú fehérkenyérben gruyere (vagy más, intenzív, markáns ízű) sajt és sonka, valamint némi besamel.

A sonka lehet valami egyszerűbb fajta is, de azért nem árt, ha tisztességes minőségű, például prágai vagy egyéb, hasonló főtt sonka tökéletesen megfelel erre a célra, de akár egy jó tarjafelvágott is.

A szendvics-, illetve paninisütőben csak egy kicsit kell módosítani a struktúráját, alapvetően az "eredetiben" ugyanis a tetején is van sajt, azt praktikusabb lehagyni, és helyette inkább megvajazni az alját és a tetejét, rettenetesen finomra sül így a sütőben, épp olyanra, mintha külön egy serpenyőben megpirítottuk volna vajban.

Croque monsieur (recept)

2 szelet fehérkenyér
1 szelet (főtt) sonka
2 szelet Gruyere sajt
Besamel (szerecsendióval a legfinomabb)
Vaj

Az elkészítés nagyon egyszerű: megkenem a kenyerek egyik felét vajjal, a másikat besamellel (ha hideg a besamel már, akkor talán könnyebb vele dolgozni), nem kell szépre, úgyis eloszlik, megolvad. Az alja és a tetejes lesz a vajas rész, a belsejébe teszem a sajtot és a sonkát, majd mehet a panini- vagy a szendvicssütőbe, ahol 5-6 perc alatt addig sütöm, amíg aranybarna lesz kívülről, benne pedig alaposan megolvad a sajt. Forrón fogyasztom.
Ha nem lett volna világos a struktúra, így néz ki oldalnézetben a felépítés:

vaj
kenyér
besamel
sajt
sonka
sajt
besamel
kenyér
vaj

Kenyér helyett lehet akár croissant-ból is.

Úgy hangzik, mintha egy szimpla melegszendvics lenne, de a végeredmény egészen lenyűgöző mégis.

A másik nagy kedvenc egy kicsit furcsább kombináció volt, sintén kissé franciás ihletésű recept, de még egyszerűbb, viszont nincs szép neve:

Kecskesajtos, kakukkfüves, mézes szendvics

Kecskesajt
Friss kakukkfű
Méz
Vaj

A kenyerek egyik oldalát megkenem vajjal, ez lesz az alja és a teje, ettől pirul meg szépen a szendvics- vagy paninisütőben, belülre pedig kecskesajt szeletek (finom brie vagy camambert sajttal is) kerülnek, rá méz és friss kakukkfű. Be a sütőbe, pár perc sütés és kész is van.

Ez volt a két legsikeresebb recept, bár a quesadillák is elég hamar elfogytak, meg az összes többi is. Közben persze arra is kíváncsi voltam, hogy hogy fogják bírni a gépek a terhelést, hiszen elég komoly teszt egy ilyen üzem, egy átlagos háztartásban maximum 10-20 percig üzemelnek egyfolytában. Én pedig 2 délelőtt nyúztam a gépeket folyamatos üzemben, nem sok üresjárat volt, szinte folyamatosan kerültek bele az újabb szendvicsek (könnyű dolgom volt, mert elő voltak már készítve előre). És tökéletesen helytálltak, nem melegedtek túl, nem tapadt le semmi sem bennük, nem volt semmi gond, az elejétől a végéig megbízhatóan működtek, kifejezetten egyszerű volt a használatuk.

És ráadásként még egy kicsit extrémebb recept, amit érdemes kipróbálni, ugyanis a nagy énekes állítólag ezt zabálta reggelire (10-20 darabról szól a fáma), ezzel érte el azt a testsúlyt, ami alatt már alaposan recsegett a színpad:
Elvis Presley kedvenc szendvicse:

2 szelet kenyér
Pirított bacon
Mogyoróvaj
Méz
Banán
Vaj

A szeletek egyik felét megvajazom, ez lesz az alja, illetve a teteje, a másik felüket megkenem mogyoróvajjal, ez lesz a belseje. Teszek bele bacont, telepakolom banánkarikával, meglocsolom mézzel, aztán összecsukva mehet a sütőbe pár percre. Aztán kihagyom az ebédet és a vacsorát...