A reggelizés szerintem tipikusan egy olyan téma, amivel kapcsolatban mindenki azonnal rávágja, hogy persze, úgy reggelizz, mint egy király, na és micsoda fantasztikus lehetőség az arra, hogy a család kicsit együtt legyen, és persze minden külföldi utazáson megfogadjuk, hogy majd otthon is mindig szánunk erre időt, hiszen milyen jó is mondjuk Párizsban, Barcelonában vagy Rómában kiülni egy kávézó vagy egy pékség teraszára és onnan nézelődni a munkába siető helyieket, közben meg szuper friss croissant-t tunkolni a tejes kávéba. Aztán a hétköznapok általában mégsem erről szólnak.

Van pár emlékezetes saját reggelim az utazásaimból, nyilván külön izgalom egy-egy gasztrotúrán felfedezni a helyi reggelizési szokásokat is, bár volt néhény olyan alkalom is, szerencsére ritkán, amikor kicsit csalódást okoztak. Ilyen volt Közép-Amerika, főleg Costa Rica, ahol azt gondoltam otthonról még, hogy a hihetetlen gazdag flóra és fauna miatt nyilván szuper jó kajákat esznek, hiszen tele vannak tengerparttal, azaz olcsónak kell lennie a halnak, és trópusi gyümölcsökkel. És az elméletem szerint, ahol hagyományosan nem jelent különösebb problémát az éhhalál elkerülése, ott könnyebben alakul ki élvezeti célból étkezés. Ehelyett kiderült, hogy a helyiek minden reggel pontosan ugyanazt eszik, és ennek az ételnek semmi köze az élvezethez, annál több a szükséges energiabevitelhez: gallo pinto. Ez spanyolul pöttyös kakast jelent, ennek alapján még lehetne érdekes is, de valójában rettentő egyszerű és egysíkú dologról van szó: bab és rizs. Azért ennyire nem unalmas az étkezés, hiába ez a tipikus (tipico) reggeli: a derék Costa-Rica-iak és nicaraguaiak (akik még képesek is vitatkozni arról, hogy ez a cucc honnan ered) készültek variációkkal is, ahogy az angol wikipedia is említi (irónia nélkül): "az étel tartalmazhat több rizst, mint babot, vagy akár több babot, mint rizst. De akár egyenlő mennyiségű rizst és babot is tartalmazhat"! Jó, mi?

Ez itt már egy nagyon deluxe változat belőle:

Egyébként minden utazásomnál igyekszem hősiesen kizárólag a helyiek által evett ételeket fogyasztani, így Közép-Amerikát is végigcsináltam kb három hétnyi gallo pintóval, néha volt hozzá azért egy kis rántotta vagy savanyúság, saláta is, cserébe viszont gyakran előkerült a nap későbbi részében is a bab és a rizs, mondjuk egy kis grillcsirkével kiegészítve... De nézzük is inkább a jobb és érdekesebb példákat:

Az egyik legemlékezetesebb a sushizás volt a Tsukiji nagybani halpiacon Tokióban, a világ legjobb halkínálata mellé a legfrissebb halakból készült sushit árulnak a kis büfék, ami különösen izgalmas élmény kora reggel, olyan 7 körül. 

De hasonlóan érdekes volt a legendás lyoni finomság, a rántott pacal, amihez persze egy pohár fehér bort is illik inni akár kora reggel is, és előtte vagy utána pár osztrigát is lecsúsztatni a Bocuse vásárcsarnokban (amit valamiért mindenhol piacként emlegetnek, pedig ahhoz nem sok köze van.)

Nyilván nem maradhat ki a kedvencek közül az állandóan visszatérő vesszőparipám és egyik legfőbb függőségem, a phó leves, amit a nap 24 órájában lehet enni Hanoi utcáin, és nem is lehet megunni soha:

Itt van hozzá a receptem. 

Szerintem ott van a világ legjobb reggelijeinek a toplistáján, még hozzá valahol az élbolyban az egg benedict is, amiből ettem már itthon is nagyon jót, remélem még mindig tartják a színvonalat:

Nem csak az étel, hanem a környezet és az alkalom miatt is maradandó emlék a Paul Bocuse 3 Michelin-csillagos éttermében fogyasztott meglehetősen rusztikus reggelim is, amit a Bocuse d'Or győzteseinek és sztárséf zsűritagjainak tiszteletére adott, voltam olyan mázlista, hogy bejutottam rá, főtt borjúfejhús, sonka, pástétom, pacal és nyelv, na meg egy kis lencse a vegák kedvéért:

És azért teljesen komolyan gondolom, hogy ennél nem biztos, hogy van tökéletesebb reggeli...

Esemény péntek reggel: Péntek reggel lesz egy kis (ingyenes) kötetlen eseményem, amin bemutatom néhány kedvenc reggelizős receptemet is, például a nagyon egyszerűen elkészíthető, mégis a világ egyik legjobb reggelijét jelentő croque monsiuer-t, és más érdekességeket. Aki jönne, itt tud jelentkezni. Kóstoló is lesz mindenből! És oda lehet jönni csak pár percre is, teljesen laza, folyamatosan zajló dologról van szó, nem egy ültetett reggeliről.

A bejegyzés és az esemény a Breville-el kooperációban készült, az ő eszközeiken fogom elkészíteni a reggelikóstolót is.