Ma van pontosan 3 éve annak, hogy elindítottam a Világevő-blogot. Persze nem tiltott be semmit se az Unió, ahogy azt a reklámfilmet sem, amit felháborodottságukban ezrek osztanak meg az ismerőseikkel. Egyelőre marad legális a blog is, ez a blogbejegyzés is, sőt, még csak fizetős sem lesz, ahogy azt április elsején bejelentettem, komoly reklamációkat kiváltva pár emberből. Három éves viszont tényleg lett a blog, ami már a nagykorúság előcsarnoka egy blog számára, így összeszedtem érdekes és kevésbé érdekes dolgokat, statisztikákat és izgalmas részleteket, és közreadok a blog születésnapjával kapcsolatos előzetes kedves leveleket, üzeneteket, örültem nekik nagyon, jó érzés, ha látom, hogy van haszna, értelme ennek. Persze abból is sejtem, hogy túl vagyok az egymilliomodik egyéni látogatón, de a mennyiségnél sokkal fontosabb a minőség.

Rengeteg fontos dolog történt ezalatt a 3 év alatt, elvégeztem a lyoni Bocuse Intézet 3 hetes főzőkurzusát, lovaggá ütött a Paté en Croute Testvériség, ott voltam a Bocuse d'Oron kétszer és a második már szurkolhattam magyar versenyzőnek is, felfedeztem végre a helyszínen is a fantasztikus perui gasztronómiát, eljutottam még egy halom új országba, leejtettem kétszer nagyon magasról a laptopomat, megnyertem a GoldenBlog szakmai díját, találkoztam nagy nagy séfekkel, tarottam rengeteg élménybeszámolót, lefutottam az első maratonomat és épp készülök a következőre, eljutottam rengeteg paicra és gasztronómiai fesztiválra, hírt adhattam elsőként a magyar Michelin-csillagokról, tartottam sok közös főzést élménybeszámolóval, volt 1 millió egyéni látogató a blogomon (1.6 millió látogatás és 2.5 millió oldalletöltés), sikerült divatossá ternni a vietnami phó levest (a blogra kereséssel érkezők között ez a 7. leggyakoribb keresőszó, de a steak is ott van az első 10-ben), bejutottam az olimikon menzájára Londonban, ettem fugut és (igazi!) Kobe steaket, jártam a legnagyobb séflegendánál, Paul Bocuse-nél nagyon sokszor, ittam elképesztő mennyiségű kávét és persze még annál is sokkal több ételt ettem, megírtam a Michelin-csillagokkal kapcsolatos tévedéseket,  és még rengeteg dolog, akit érdekel, visszafelé is szabad olvasgatni a blogban... Felbukkantam rengeteg tévéadó sok-sok tévéműsorában, néha interjút adva, néha főzve, néha élménybeszámolva.Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy csak arról írom le, hogy jó, ami szerintem jó, csak arról, hogy nagyon jó, ami szerintem nagyon jó. Ami pedig közepes vagy rosszabb, arról inkább nem írok semmit sem, igyekszem a gasztronómiai pozitív, vonzó oldalát felderíteni és népszerűsíteni.
(Előfordulnak az oldalon időnként szponzorált tartalmak is, finanszírozni is kell valamiből az utazásokat, de ezekre is vonatkozik a szabály: ha jó, leírom, hogy jó, ha nem, nem. És úgy korrekt, hogy jelölöm mindig, ha egy tartalom mögött szponzoráció van, de természetesen eleve csak vállalható partnerrel/témában csinálok ilyet.)

És továbbra sem egy recepblog a Világevő, bár néha megosztom a nagy kedvenceket, és továbbra is leginkább saját élményeimen alapul, saját utazásaimról, kalandjaimról, saját fotóimmal (ez meg is látszik néha a minőségen), a saját életemről, azaz nem összekeresgélek vicces weboldalakról szép fotókat és jó sztorikat.
Továbbra is örömmel fogadom az értelmes vagy éíptő kiritikát, de már sajnos nem bocsátkozom vitába azokkal, akik ezredszer is elkezdik fejtegetni, hogy nincs értelme a csúcsgasztronómiának és ők bizony ilyen ételekkel nem laknak jól. Nekik nem is szól ez a blog, olvassanak olyat, ami érdekli őket. És továbbra sincs sem tördelőm, sem szerkesztőm, sem olvasó szerkesztőm, sem korrektorom, így bizony előfordul, hogy vannak elütések, helyesírási hibák is, ez egy blog, nem egy képes magazin.

A Világevő Facebook-oldalon szoktam megosztani "élőben" az élményeket, akit érdekelnek kicsit kevésbé komoly, aktuális vagy vicces dolgok is, érdemes csatlakozni. Ezt már 13 ezren megtették, ami hatalmas megtiszteltetés, rengeteg magyar város összenépessége kevesebb ennél, például Biatorbágy, Kőszeg, Sárospatak, Dorog, Körmend, Bicske, Üllő, stb. Nagy dolog, hogy ennyi, a világra nyitott, a gasztronómia iránt érdeklődő ember összegyűlt, és a legjobb része az, amikor egymással is tapasztalatot cserélnek, közösséggé formálódnak.

Itt szoktam egyébként közzétenni a Világevő vacsorákat is (és a Világevő-hírlevélben, amire itt lehet feliratkozni és persze bármikor egyszerűen lemondható vagy tesreszabható, de amúgy sem nagyon küldök havi egynél többet). A vacsorák lényege, hogy jó hangulatban, autentikus ételeket kínáljon, lehetleg sok pluszinformációval és egy kis szórakozással egybekötve, na és közösségi élményt adjon, hiszen csupa hasonló érdeklődésű ember vesz rajta részt. (Itt lesznek mindig a friss információk, ha már van.)

És akkor még egy TOP10, a Világevő 3 éves történetének legolvasottabb posztjai:

10. A tökéletes reggeli receptje

9. Vicces sztori egy maerikai étterem őrült tulajdonosairól

8. A legjobb ebéd Budapesten

7. Budapest legjobb krémese

6. A világ legjobb levese, recepttel

5. Budapest legjobb phó levese

4. A tökéletes steak titka

3. Egy Michelin álatal díjazott étterem bezárásáról exkluzív interjú

2. Bocuse d'Or élő beszámoló (erre a rengeteg látogatón kívül jött több, mint ezer lájk is, azt hiszem az a rekordom)

1. A legjobb fagyi a városban

Ezeket én írtam, ezeket meg ti írtátok nekem, köszönöm szépen:
[Aki nem bírja az ilyet, scrollozza át, alatta még folytatódik a poszt!]

Évek óta, és azért, mert Jókuti András szeretnék lenni
Éva

Fogalmam sincs, azt tudom, hogy még a Radio Cafés Gasztromániában figyeltem fel rád. És ha valakit megjegyzek...:)
Renáta

a Rádicafe óta hallgatlak, már az is nagyon magas szinvonalú és érdekes gasztro élmény volt , ami csak folytatódott. Csak igy tovább!
Attila

Én részemről nem tudom mióta, elég régóta, és azért, mert egyrészt a stílusodat szeretem, másrészt meg a nemzetközi konyhát, a különleges ételeket meg a gasztronómiai eseményeket. Ja és külön bírom, hogy jó a helyesírásod, ritka csoda ez a bloggerek (na meg általában a magyarul bárhol írók) körében.
Edit

Imádok enni, főzni, és szeretem a színvonalas ízes és egyedi gasztronómiát.., és itt ezt találtam..!;-))
Zsuzsa

A kezdetektől követlek. Érdekes helyszínek, egyéni látásmód, jó tippek, jó kaják, humor, stílus. Nem utolsó sorban Pho forever:-))
Adrienn

Kb. fél éve követlek.
Hogy miért?
Egyrészt szeretem nézegetni a Pho levesekről készült képeket, másrészt már magát a szót is kedvelem. Egy hiányérzetem van csupán: hallani még nem hallom...
A tartalom néha kicsit önismétlő és egyoldalú, de a nagyja színesíti a napom. Röviden szuper.
Zoltán

Kb én is egy éve csatlakoztam, valaki megosztotta és rákattantam. Hogy miért? Szimplán szimpatikus vagy, mert imádok enni és mert majdnem olyan jól főzöl, mint én...
Pálma

Mert megtiszteltetés a világ nagy séfjeit követni :)
Mátyás

Kb. egy éve. Index címlapról jutottam el többször a blogra, aztán beélesítettem az RSS-t és olvasok mindent..:)
Hogy miért? mert egyedi és élvezetes a stílus, a témák. És ez jó..:)
Péter

1,5 éve kb. Szakmailag hibátlan (amúgy laikus vagyok, kb. kakaót tudok főzni).Rengeteg, szinte általános műveltséghez tartozó, cikk, bejegyzés olvasható, megtűzdelve olyan interjúkkal és kulináris helyekkel, ahova halandó el sem jut. Nagyon jó az irány.
Mátyás

Mert együtt élek egy vidám, mackós, élni és enni szerető pasival, aki boldoggá tesz! Mikor megláttalak/olvastalak őt juttatad/juttatod eszembe, ezért hát ragaszkodom! :) :)  és maradok!!
Kinga

szinte a kezdetektől, és azért, mivel jó kis étterem és egyéb kulináris tippeket kapok.
Tamás

A kinai, es thai kultura telleg marad,( mert jo) de boldogat!!
Róbert

A harmadik születésnap nagyon fontos. Túl vagy az első évek buktatóin és már kellő számú követőd van, hogy lásd, jó úton jársz.
Nem tudom mióta követem a blogot, mióta olvasom/olvaslak. Valakinek tetszett egyik fotód és felfigyeltem. Mivel magam is szeretek enni/főzni/új ízeket próbálni/otthon teremteni, úgy döntöttem követlek. Mennyire jó ötlet volt!
Az ételfotóidat rendszeresen kínzásként élem meg, de tetszik. A piaci árusok felvételeit nagyon szeretem. Az Azeri beszámolódat külön imádtam, a sok poszt szovjet élményt (amit most mosolyogva “lájkoltam”, de nem mindent sírok vissza).
Bevallom, ötleteket, étterem/étel ajánlásokat is lopok, amit továbbra is elvárok!
További sok sikert kívánok és még sokszor 3-at éljünk meg együtt.
Krisztina

mint a gasztrománia brigádnaplójának önjelölt vezetője, az adásokban elhangzott ízélmények illusztrációjára is kíváncsi voltam. tetszik, hogy miközben michelin'-es helyeken sajnáltatod magad  , ajánlod a tuti kifőzdéket is.
Ildikó

Mert hallgattam a 98,6-ot, ahol végre valaki nem a huszonnyolcadik bundáshús receptet mormogta, hanem helyekről, emberekről beszélt. Történetei voltak, bevitt a kulisszák mögé. Nem volt kérdés, hogy a rádió után is figyelem azt, aki a világból albumba gyűjti az éttermeket, és fénykép közelségbe hozza a legjobb séfeket. Világevőt olvasni nem csak a feltálalt világ étkeit jelenti, de követni egy megszállottat a felfedezésben, a kalandban, és talán egy kicsit a küldetésben is. Bár láthatóan egyre nehezebb csak megmutatni, és nem ítélkezni, és félő, hogy túl ismert lesz az arc és a név, hogy egyesek mint marketingeszközre tekintsenek rá. Lehet, már most sem mindig az kerül az én tányéromra, ami az övére, és egyre nehezebb elkülöníteni az ő véleményét attól, amit rajta keresztül akarnak elhitetni. De a világevő még ennyi év után is az a varázskönyv, amit ha fellapozok, valami élmény vár. Boldog születésnapot!
Péter

Köszönjük az eddigi három évet! Izgatottan várjuk a következő hármat
Krisztina

A blogodat Mamma és James Bond bejegyzés óta olvasom.
És mindig érdekelt, hogy te amúgy ebből élsz hivatásszerűen, vagy van civil foglalkozásod, amiben megkeresett pénzt áldozod fel a világevős utazásokra?
(Nyilván utánakereshetnék valami régi cikkben, de egy blogszülinapos gondolom ennél kacifántosabb kérdésekre is ad választ. ;-))
További sok blogbejegyzést kívánok!
Köszönöm,
Üdv.
Detti

Azért olvasom a Világevőt,mert általa gasztronómiával kapcsolatos világom egyre nyitottabb,kíváncsibb. Nemcsak egy olyan gasztroblogger,aki csak az ételekről ír,hanem van mögötte valami történet,ami még izgalmasabbá teszi az olvasást. Irigylem,hogy eljut olyan helyekre,ahova én még nem,de ami késik nem múlik!  Ha eljutok azokra a helyekre,pl. a bagettes hely,pho levesek kóstolása,elmaradhatatlan lesz,ezt garantálom
az otthoni kis birodalomban sokszor innen merítek pár ötletet,amik nagyon jók,humusz recept stb
egy szóval: boldog 3. szülinapot Világevő
a jövőben még több képet a Pho-ról!
új világot nyitottál meg számomra!
Fanni

A párizsi posztjaidat találtam meg valamikor az év elején (mert Párizsba készültünk, és ahhoz kerestem gasztrós tippeket kiegészíteni a csokis-bonbonos célpontjaim), és itt ragadtam  Bár egyre jobban szégyellem, hogy még életemben nem ettem pho-t, de becsszó a blogszülinapodig pótolom
Zsuzsanna

Jó kaják jól tálalva.Azt hiszem, így tudnám a legrövidebben megfogni a dolog lényegét.
Zsuzsanna

Én is a radiocafé miatt, ahol egyébként a többi műsorodat is követtem (remélem lesz még  ilyen jó rádió).Tetszik hogy nincs marketing és nincs modoroskodás, ami a legtöbb blogra jellemző.
Orsolya

Köszönöm, hogy új gasztro élményekkel és kultúrákkal ismertettél meg a Phobiád által :)
Örömmel olvasom mindig a beszámolóid, külföldről és itthonról. Szerintem hiánypótló és egyedülálló. Ha lenne ilyen, akkor felterjesztenélek a Magyar Gasztrokultúra Közepkeresztjére. :)
Csak így tovább!
Andrea

Kb. 1-1,5 éve olvasom írásaidat, nem vagyok napra kész, de szerintem a bejegyzések jó részét olvastam.
Alapvetően szeretem az írásokat, jók a képek.
Én is szeretem a jó kaját, sajnos a Fine Dining vonalon elég ritka vendég vagyok. :)
Eleinte nem értettem ki ez a pofa, aki ekkorákat mond a kajákról. :) "Tökéletesen van megsütve", "jó a textúrája", stb. Idővel azért láttam, hogy nem egy Lehel piaci lángossütőről van szó. :) Párszor valamelyik kereskedelmi csatornán is kiszúrtalak. Én a főlapon el tudnék képzelni egy pár mondatos bemutatkozást. Így hitelesebbek lennének az írások.
Meg úgy általában idővel azért lejött, hogy nem a levegőbe beszélsz.
Nekem még az egy kicsit fura, hogy nagyon szélsőséges az a spektrum amit be szeretnél mutatni a gasztronómiában. Kezdve a háromcsillagos szakácsoktól, a csécsei szalonnáig. Aki a háromcsillagos szakács által elkészített kajához van szokva, az nagy ívben szarik a csécsei szalonnára. Aki meg a csécsei szalonnát fogyasztja, az hülyét kap az "egy kanálnyi művészien megkomponált" fogásoktól. Szóval így full vegyesen, egzisztenciálisan hatalmas szakadékokkal, néha furcsán hatnak a dolgok...
Nagyon tetszenek a vacsora estek. Sajnos eddig még egyikre sem jutottam el (munka, család, stb.), de fontosnak tartom megemlíteni, hogy nagyon ötletes kezdeményezés, és árban is korrekt!
Szerintem csak így tovább!
üdv.: Nick

További tervek is vannak bőven, nem csak evésben és utazásban, de fejődésben, tanulásban, terjeszkedésben, dizájnban is. Ezek közül párat már megszellőztettem, mint például a készülben levő könyvem, ami nem szakácskönyv lesz, hanem a legjobb kalandjaim, sztorijaim, főleg olyanok, amikről itt még nem esett szó, vagy a tavaszi gasztrotúra Peruba, ahol - egy profi idegenvezető mellett - gasztro-idegenvezetőként is bemutatkozom (érdeklődés emailben). És továbbra is tartok élménybeszámolót, kulináris stand-upot, közös főzést, moderálást-műsorvezetést és hasonló szórakoztató-edukatív eseményeket felkérésre, szeretem csinálni azt is nagyon, bár nem szoktam ezekről itt a blogon beszámolni.
Ma még felfedezem alaposabban a görög street foodot, aztán pár napra irány haza! Köszi az eddigi bizalmat mindenkinek!