A megérkezés a WizzAir első bakui járatával egyébként rettentő viccesre sikerült, ugyanis volt komoly fogadóbizottság, amit mi persze egyből ki is használtunk saját céljainkra, úgyis úgy érzem, hogy méltánytalanul ritkán köszönt fúvószenekar a reptereken.

Miután alaposan megadtuk az azeri-magyar barátságnak, amit meg kellett adni, némi gyors alvás után indultunk is a piacra.

Ahol nagyon brutálisan komoly a zöldség és gyümölcs kínálat, elképesztő mennyiségben és választékban állnak a friss zöldfűszerek, a savanyúságok, a különböző fűszerek, magvak, diók, és egyéb termések:

Zöldfűszerből persze azért van annyi a piacon, mert ez az étkezésnek is alapvetően meghatározó része, az asztalra mindig odakerül egy hatalmas friss csokor, főleg a különböző kebabok mellé:

Vannak azért kicsit vadabb termékek is, például elég furcsa látvány elsőre a báránybőrbe bújt farkas, a motal sajt, ami a báránybőrről kapta a nevét, abban érlelik és akár egy évig tárolható is benne hűtés nélkül. Kifejezetten finom érlelt sajt egyébként, erős ízzel, de azért a szőrös körítés elég furcsa látvány:

Szóval elég izgalmas a hely...

Az egyik nap sikerült egy lánybúcsúba is belecsöppenni, a helyi ismerősök segítettek egyezkedni, így egészen meglepő módon a bulit "örző" 5 fős férfitársaság megengedte, hogy bemenjünk, persze egyből meg is kínáltak mindenféle finomsággal, a legendás azeri teával, ami még szovjet időkben a - belepakolható - finom lekvárok mellett a legfontosabb azeri exportcikk volt. És persze nagyon finom sütikkel:

Egy mobilos videó, de azért a hangulat lényege érződik:

Itt készült a zseniális fotó is, amin nem olyan nagyon hagyjuk éppen befolyásolni magunkat a fátyolban táncoló hölgyek által, hiszen mégiscsak meg kell kóstolni sürgősen a pahlavát és a többi jó sütit:

Aztán a következő részben a legjobb éttermi élményemet írom meg:

Köszönjük a repülőjegyet a WizzAirnek, a csodálatos luxusszállást a Kempinski Badamdarnak (ez a lobby)

és a Four Seasons Bakunak, (ez a kilátás a teraszról)

a rengeteg jó fotót pedig Gács Tamásnak! (a gyengék a sajátjaim)