Édesszájú nem vagyok, de azért a jó fagyira eléggé be tudok lelkesedni. Járom itthon is a fagyizókat, csináltam is egy toplistát régebben, amit illene már frissítenem is, de addig is beszámolok a legújabb kedvencemről, ami sajnos egy fővárossal odébb található, Bécsben.
A fagyievolúció során elég sok fázison végigmegy egy-egy kultúra, kezdve azzal a korszakkal, amikor még teljesen oké, hogy jégkristályokkal van tele a mesterséges aromákból készülő fagyi, egészen odáig, amikor már tényleg minden apróságra, az alapanyagok eredetére és leggondosabb feldolgozására is ügyelnek.
Ez például a zseniális bolognai Sorbetteria Castiglione:
Budapesten egyelőre még pár lépés távolságra álldogálunk a csúcstól, remélhetőleg lesz még továbblépés a kiváló fagyiporokhoz adott egész jó alapanyagoknál is, jelenleg ugyanis ez a csúcs, valódi, saját fagyival nem nagyon lehet találkozni. (Sajnos akkor sem, ha vannak, akik kézművesnek hirdetik magukat.) Ettem fagyit rengeteg helyen a világon, és volt is közte pár lenyűgöző élmény, például Lyonban egy valóban kézműves műhely, ahol a kecskesajtfagyi ízét még mindig nem tudtam elfelejteni (a nevét bezzeg igen), vagy egy másik zseniális lyoni hely, a Terre Adélice, de létezik pár lánc is, akik egészen finom fagyikat csinálnak, például az Amorino, akik Európa több országában is jelen vannak és árulnak például - szicíliai módra -tölcsér helyett forró briósban szervirozott fagyit is [nagyon megéri megkóstolni!], szintén rettentő jó az olasz Grom, szóval vannak még jók. De.
De a legnagyobb hatással mégis ez a bécsi kis fagyizó volt rám, ahova direkt többször is visszatértem, hogy tartják-e a színvonalat, és minden alkalommal lenyűgöző volt.
Ne arra a brutálisan erős ízélményre számíts, ami a túl édes és túl aromás fagyikra jellemző, itt azt hozzák ki az alapanyagból, ami tényleg benne van. Ez néha kicsit pasztelesebb ízt ad, de sokkal közelebb van ez a természeteshez, olyan valódi élmény, amit nehéz elfelejteni. Van egyébként mindig jópár vegán fagyi is a kínálatban. [Nincs viszont hupikék törpikék, tutti frutti és a többi borzalom.]
Egy ekkora adag fagyi után normális esetben még akkor is lemegy az étvágyam és van egy kis enyhe cukortúladagolásom is, itt ennek nyoma sincs, semmi émelygős érzés utána, nem fekszi meg a gyomrot. Helyette szuperfinom, krémes, természetes, valódi és még annál is valódibb. Csak természetes alapanyagokat használnak, semmilyen mesterséges aromát, szinezéket, adalékanyagot, ízfokozót nem tartalmaz. És azért hívják kézművesnek, mert tényleg kézműves termék. A három tehén, akikből a biotej származik: Anna, Berta és Mizzi.
Nagyon javaslom kipróbálni, a Stephansdomtól a Duna-csatorna felé vezető utcában van (I., Rotenturmstrasse 14), onnan lehet megismerni a sok olasz fagyis között, hogy hatalmas so áll az utcán, ha Bécsben jártok, nagy hiba lenne kihagyni!
Ja és van már Grazban is egy üzletük. Gondolom ott is komoly a sor, de tényleg megéri kiállni!
Eis-Greissler
Bécs I., Rotenturmstrasse 14
Graz, Sporgasse 10
