Egyik legnagyobb kedvenc evővárosom, a Rhone-Alpes régióban található Lyon, ahova igyekszem rengetegeszer el is jutni és persze itthon is népszerűsíteni, egyrészt mert iszonyú jó hely, másrészt pedig mert az Atout France nemzetközi tanácsadói testületi tagjaként ez kötelességem is. (Persze nincs ilyen előírás, de alapvetően szeretem a régiót nagyon.) Ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni még egy jó éve a régiós idegenforgalmi hivatal egyik munkatársával, Romain Raimbault-val, hogy milyen jó lenne Budapesten is bemutatni a régiót. És ez - sok hónapnyi szervezés után - idén végre sikerült is, Budapestre látogatott egy egészen különleges küldöttség, akik persze nem jöttek üres kézzel. A januári vacsora csak egy szűk közönségnek szólt, most az egyik séf visszatért és bemutatta tudását a nagyközönségnek is.
Joseph Violáról van szó, akinek a lyoni éttermeiben volt már alkalmam párszor enni, igazi hamisítatlan bouchon (e: buson), tradícionális lyoni kisétterem az övé, az összes sajátosságával: kockás terítő, egyszerű dekor, egyszerű, hagyományos, nagyon ízletes ételek, gyakran belsőségekből. És teljesen sallangmentes vendéglátás, a vendégtér tele van zsúfolva asztalokkal, a hely hangos, az intimszféra centikben mérhető, ilyen egy igazi francia kisétterem. Lyonban elég vicces és nagyon hasznos intézkedés, hogy ebédidőben ingyenes a városban a parkolás, ezzel is az éttermeket segítik, hiszen még kevesebb akadálya van annak, hogy a munkahelyükről elszabadulva valóban szabadon válasszanak éttermet az emberek, nem kell a közeli menzára járni feltétlenül. És élnek is ezzel a lehetőséggel, általában még egy pohár bort is isznak az ebédhez, hiszen az hozzá tartozik.
A nagy bemutatkozásra aztán a Gourmet Fesztiválon került sor, ahol Joseph Viola a tésztában sült pásétomot, azaz a paté en croute-ot mutatta be a nagyközönségnek a Gourmet színpadon, elég komoly sikerrel, ennek is majd felteszem a receptjét.
Ezúttal a Chival Luxury Club vendégeinek mutatkozott be, ahol egy közös főzés keretében elkészítettünk egy három fogásos vacsoramenüt, aminek az egyik legérdekesebb fogása egy francia klasszikus, az ecetes csirke volt. Ez elsőre talán nem hangzik annyira ínycsiklandozó párosításnak, pedig egy nagyon finom ételről van szó.
És akkor a recept:
Tanyasi csirke öreg borecettel (Joseph Viola, MOF receptje)
Hozzá valók:
1 db tanyasi csirke
1 dl mogyoróolaj
1/4 l borjúalaplé
1/4 l főzőtejszín
2 db paradicsom
1 dl öreg borecet
1 dl száraz fehérbor
Finom só
Nagy szemű só
Bors
Elkészítés:
Szétbontsom a csirkét alsó és felsőcombra, a mellét is négybe elvágom.
Sózom, borsozom.
A darabokat sperpenyőben körbesütöm a mogyoróolajban több részletben, azaz nem zsúfolom tele a serpenyőt.
Ha minden darabot körbepirítottam, akkor egy kevés borral felengedem a serpenyőben lévő olajat és átforralom. Hozzáadom a lebőrözött és felkockázott paradicsomot.
Visszateszem a csirkedarabokat, felöntöm fel egy kevés borjúalaplével. Lefedem, és lassú tűzön 10 percet párolom.
Ezután hozzáadom a maradék alaplevet és a borecetet, majd megint párolom 10-15 percet fedő alatt.
Leveszem a tűzről, hozzáadom a tejszínt, majd ismét visszatéve lassal felforralom. A csirkedarabokat közben úgy rendezem, hogy a nagyobbak lgyenek alul.
3-4 perc után kész is. Megkóstolom a mártást, ízlés szerint sózom és borsozom. Tálaláskor meghinthető pár levélke turbolyával!
Az esemény egyébként elég jóhangultúra sikerült, volt nagy közös kóstolgatás, és például Benedek Tibi, háromszoros olimpiai bajnok vízilbadázóról is kiderült, hogy az ért a bal kezében többet volt labda, mint fakanál, ennek ellenére is egész ügyesen próbálkozott:
Persze volt nagy kóstolgatás:
De van, aki túl sok ecetet tett bele...
A recept magyarításáért Harmath Csabának jár a köszönet! (arra már nem emlékszem, hogy hogy került az a mikrofon a kezembe...)
Készült a Chivas Luxury Clubbal kooperációban.
Celebek, jó lyoni kaja recepttel, celebek és valódi hírességek, már csak ez hiányozhat a posztból a világsikerhez:
Kép: wallpaperuser.com
Na és lapzárta után érkezett a reklamáció, hogy nincsenek benne csajok. Most már vannak: