...aztán egész jó móka lett belőle, és közben mé készült egy sok fogásos ünnepélyes vacsora is, a majdnem 100 vendég nagy örömére.

Az alapötlet az vot, hogy a Halászbástya étterem összehozza a két tábort, ahol némi rivalizálás keretében összemérhetik az erejüket a gasztro témában okoskodó bloggerek és a profi séfek, szakácsok. Aztán csiszolódott a koncepció és végül arra jutottunk, hogy tulajdonképpen azért mégiscsak a vendégek érdekeit kell itt figyelembe venni a leginkább, azaz ők kapjanak a lehető legjobb menüt, és közben szórakozzanak is jól. [Érdemes egyébként elolvasni a városban blog kifejezetten szórakoztató írását is.]

A hat fogást tehát egy-egy séf-blogger páros találta ki, persze az az adott párostól függött, hogy mennyire kooperáltak a kreatív stádiumban és az előkészítésben. Esetünkben a munka oroszlánrészét én végeztem, a velem összesorsolt párom, Tobai Róbert pedig learatta érte a babérokat. (vicc) Itt éppen aratunk:

Itt csak én aratok: (A kissé(?) szkeptikus arckifejezés a Kávékotygós blog szerzőjéhez tartozik...)

Hogy aznap este végig szívszaggatóan tudjak sántikálni a konyhában és a vendégek között, előző este végigfutottam Budapest összes hídján a Megyeritől a Lágymányosiig sok más lelkes futóval együtt:

A teljes banda így állt össze, nyomokban ismerős arcokat is tartalmazhat:

Nem csak mosolygásból és derűből áll össze a konyhai munka. Ja de.

Prezentálni is kellett az ételeket a vendégeknek a konyhából, ők monitorokon követték a konyhai melót. Ami bonyolult volt, azt vele mondattam el:

És ez lett a kooperációnk eredmény, nyúl rizottóval, medvehagymapesztóval

Így néz ki sokan:

Azért a vendégeknek igyekeztem megmutatni, hogy kié az érdem:

Na ez viszont valódi munka, a nagyon forró nyúlkorongokat kell felpakolnom a rizottó tetejére, persze a szebbik felével felfelé, megfelelően kiegyensúlyozva, miközben a másik oldalon már a könyökével bökdös a zord Hammer.

Itt meg állítólag boldogan falatoztam egy másik páros által készített gombás borjúnyakból, de ezt az információt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom.

Nagyon finom volt.

Fotó: Erdőháti Áron.