Legalábbis a szó konkrét értelmében, ugyanis nyers ételeket készítenek. Egy nagyon kedves ismerősöm meghívására résztvettem a nyersevők vacsoráján, maradandó élmény volt.

Hihetetlenül sok elmaradásom van az elmúlt hetek gaszrokalandjaiból, mexikói sztráséf az Ikarus-ban, belgrádi csevapozás, 3 csillagos elzászi séf a Rheingauban, orosz vacsora a Pierrot-ban, Time Raue Berlinben, stbstb, de elsőként most következzen egy egészen extrém vacsora. Persze az extrém szóval lehet vitatkozni, lehet, hogy éppen az az extrém, amit a többség tesz: megsüti vagy főzi a nyersanyagokat, mielőtt elfogyasztja?

(A fotók sárgás színe nem a nyerskosztnak köszönhető...)

Érdekes lenne egy teljesen nyersevő konyhája, a megszokott sütő, mikró, szagelszívó hármasa hiányozna gondolom, nem is beszélve a serpenyőkről, fazekakról, grillsütőkről, gőzpárolókról, ha túl népszerűvé válik, biztos komoly ellenpropagandára számíthat a konyhai eszközök és készülékek gyártóitól :)
De ettől egyelőre talán nem kell tartaniuk, legalábbis a beszélgetések alapján is az derült ki számomra (persze egy nagyon esetleges mintavétellel), hogy a nyersevők, vagy nyers koszton élők sem kizárólag ilyen táplálkozást folytatnak, gyakran vagy váltogatják is főtt ételekkel, vagy a család többi része miatt tartanak rendesen felszerelt konyhát.

A legfőbb dilemmám az volt a vacsora előtt, hogy vajon kell-e előtte enni, ahhoz, hogy ne küszködjek végig az éhséggel. Valamiért az a kép jelent meg előttem, hogy ott ülök egy átszellemülten mosolygó társaság közepén, akik nagyon elégedetten rágcsálják a salátaleveleket, miközben engem figyelnek, nekem pedig iszonyatosan korog a gyomrom és érzem, hogy annyira erősen vágyom egy hatalmas, szaftos steakre, hogy az már gyakorlatilag megjelenik a fejem fölött egy gondolatbuborékban, mindenki számára láthatóan. Aztán nem is így volt.

Ez itt például egy egyszerű vegyes gyümölcsleves, ezzel indítottunk. Véletlenül sem szeretnék igazságot szolgáltatni ezzel a poszttal a nyersevés élettani vagy filozófiai kérdéseiben, pusztán egy szubjektív élménybeszámolót adok az élményről, ahogy szoktam. Akit érdekel a téma részletesebben, természetesen nyugodtan vitázhat pro és kontra itt is, csak a kulturált hangnemet őrizzük meg.

Ez már a következő leves, egy paradicsomleves volt, ami persze szintén nagyon egyszerű konyhatechnológiákra támaszkodik, mint a "nyersfőzés" általában: szinte kizárólag a turmix/mixer vagy az aprítás, pépesítés, keverés egyéb módszereire. Ez egy olyan világban, ahol a profi éttermi konyhákon űrbázisokat megszégyenítő készülékek figyelnek, elég furcsa, de a vacsora szép bizonyítéka volt annak, hogy - minimum néhány alkalomra - tökéletesen kielégítő, laktató és izgalmas vacsorát lehet így is készíteni. Azt nem tudhatom, hogy mi lenne mondjuk pár nap után, de érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire nem arról szól a dolog, hogy különböző salátákat tömünk magunkba.

Azon is gondolkoztam sokat, hogy vajon a nyersevőknek tényleg kell-e utánozniuk a "valódi" ételeket, vagy még izgalmasabb eredmények születhetnének, ha teljesen eldobnák a megszokott kereteket, de ebben sem én fogom kimondani a végső szót, az biztos. Mint ahogy az is, hogy ez a keleties fűszerezésű curry is kifejezetten finom volt, és - ahogy azt az éttermi világban is csinálják - itt is megvalósult a különböző textúrák szerepeltetése, a puha, krémes anyagok mellett ott volt a tányér szélén kiegészítőként a ropogós lilahagyma, ami aszalással készült. (A nyersevők nem száműznek minden hőkezelést, az aszalás elfogadott például. A lényeg, hogy 42 fok fölé nem melegítenek.)

Persze az is lehet, hogy ha teljesen elrugaszkodnának az általunk ismert ételektől, akkor még annyira se lenne esélyük felkelteni a "nem hívők" érdeklődést, így legalább ismerősen néznek ki az ételek. Amik kifejezetten ízletesek, például ez a töltött batyu is finom volt, és nem tűnt erőltetettnek, jól érvényesültek benne az ízek, megintcsak ott voltak a textúrák. És - nagy meglepetésemre -  kezdtem alaposan jóllalkni.

Ekkor következett a kétféle "sütemény" (a nyerskoszt fényében vicces belegondolni, hogy mennyire gyakori az ételnevekben a hőkezelés módja: sütemény, főzelék, stb), egy mákos "bejgli" és egy zserbó!

A tésztát petsze különböző magvak és aszalt gyümölcsök helyettesítik, ha jól emlékszem főleg datolya, a zserbóban pedig ropogós almalap szerepel, és mindkettőben rengeteg dió. Mivel liszt ugye egyáltalán nincs a nyerskosztban, nyilván kiválóan alkalmas gluténérzékenyeknek, viszont sokkal kevésbé péztárca-érzékenyeknek, hiszen a nagy tömőanyag helyett csupa drága és minőségi alapanyagra van szükség, dióra, gyümölcsökre...
(azt hiszem a csoki használatába itt bele lehetne kötni, hiszen az a kakaóbab pörkölésével készül, ami magas hőfokot igényel, de nem ez a lényeg talán...)
Izgalmas és nagyon pozitív élmény volt, mindenkinek ajánlom kipróbálásra!

További tájékozódási lehetőség, ha felkeltette a figyelmedet a téma: innen indulva mindent megtalálsz.

De jöhetnek a kérdések is, Lénárt Gitta, a fenti blog és több nyersszakácskönyv szerzője fog rájuk válaszolni itt a blogon összegyűjtve!