Vannak akiknek márványtáblára vagy hősi emlékműre vésik fel a nevüket, hatalmas arany betűkkel. Van akiről vásárcsarnokot, szakácsversenyt és oktatási intézményt neveznek el. És van akit még ennél is nagyobb megtiszteltetés ér, megkérdezik, hogy elnevezhetnek-e róla egy ételt.
Elég sokáig kutattam a hazai kínálatot, amíg végre ráakadtam ugyanarra a csodálatos ízre, mint amit Hanoiban ettem. (Igen, azt is megkóstoltam, meg azt is, meg még azt is... Egyedül a Funky Phó-t nem, mert még nem nyitottak meg.) A világ legjobb leveséről, a phó-ről sokszor írtam már, és igyekszem sokat is tenni azért, hogy népszerűsítsem itthon, többek között vietnami vacsorák szervezésével. (A holnapi sajnos már teljesen betelt.)
Aki még nem kóstolt ilyet, annak nehéz elmagyarázni, hogy mennyire fantasztikusan finom, az erőteljes lé, a rengeteg ruganyos rizstészta, az omlós marhahússzeletek, a külöböző fűszerek, fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, chili, fokhagyma, koriander, citromlé összjátéka, mindez egy forró leves formájában egyszerűen elképesztő szerintem. Meg kell kóstolni.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy azonnal boldogan rávágtam az igent, amikor a kedvenc budapesti vietnami éttermem, a Hoa Sen üzletvezetője, La'i (magyarosítva Lali) megkérdezte, hogy a Budán nyíló új helyükön használhatják-e a nevemet.
Még jó! Főleg azért, mert nekem a Sárkánycenter iszonyú messze volt, most viszont napokon belül nyit az új hely, a XI., kerületben, az Allee-tól nem messze, az Október 23. utca 27. alatt, a MOL irodaházzal a szemben. A két fiukról van elnevezve, Hai (és) Nam.
És ma elhívtak egy kis kóstolóra, a szombat este után nincs is ennél szebb, főleg ilyen asztaltársaságban, mint a képeken látható kisfiú, aki kicsit korábban kezdte az ismerkedést a phó-vel, mint én. Alig várom, hogy megnyissanak.
Ja és persze boldog Kígyó Évet mindenkinek, akit érint!
