Holnap este ismét találkozni fogok a 3 Michelin-csillagos zsenivel, Anne-Sophie Pic-kel, és elvileg újra lehetőségem lesz beszélgetni is vele. (A múltkori beszélgetés és a vacsora bővebben itt olvasható)
Ennek kapcsán szeretném megadni a lehetőséget az olvasóimnak is, hogy feltegyék a kérdéseiket neki, bámulatos egyéniség, egy apró, törékeny asszony, aki olyan zseniális ételeket kreál, hogy nem csoda, hogy elhalmozták már elismerésekkel, tavaly például a világ legjobb séfnőjének választották meg.

Még a nagyapja kezdte a szakmát, aki már maga is 3 csillagig jutott, az apja vette át a stafétabotot, aki viszont még a halála előtt elbukott egyet a háromból, így – ahogy Anne-Sophie legutóbb elmesélte – neki a legfőbb életcélja az volt, hogy visszaszerezze a család becsületét, a harmadik csillagot. Ez sikerült is neki, és még ennél is több, a hagyományos francia konyhai hagyományokat tiszteletben tartva, de nagyon modern ételeket készít, Van az étterme közelében egy kis főzőiskolája is, ahol gyerekeknek is tartanak kurzusokat, persze a többségét nem ő személyesen vezeti, hiszen épp elég munkája van a fine dining és a mellette található egyszerűbb konyhát vivő éttermével, nem is beszélve a mindenféle médiaszereplésekről, vagy arról, amikor velem kell beszélgetni.

A hozzá fűződő legkedvesebb élményem - azon kívül, hogy milyen elragadó és kedves személyiség, aki még angolul is nagyon jól beszél - az egyik előétel, amit ettem nála: egy cékla nevű fogás, ami különböző módokon elkészített cékladarabok mellett céklahabot tartalmazott, utóbbi Jamaican Blue Mountain kávéval volt ízesítve és hihetetlen finom volt. (Azóta egyszer már én is kipróbáltam a dolgot, egy karamellizált céklához öntöttem főzés közben egy espressót és az is kiválóan működött.)

A találkozás a patévilágbajnokság (Pâté en Croûte) miatt jöhet létre, amit Tain-l'Hermitage-ban rendeznek a Chapoutier pincészetnél és Anne-Sophie Pic lesz a zsűri egyik tagja. A verseny színvonalát jól jelzi, hogy rajta kívül lesznek még többcsillagosok a zsűriben, az egyik nagy kedvencem, Emmanuel Renaut, a lyoni Mathieu Viannay (akiről még nem írtam meg a beszámolómat), Vincent Le Roux, a Bocuse étterem vezető séfje, Régis Marcon, és Christian Tetedoie (ő "csak" egy csillagos, egy nagyon jó ebédet ettem nála Lyonban idén nyáron).

A kommentekben vagy a Facebookon beküldött kérdések közül a legjobbakat fel fogom neki tenni.

Elindult közben a sok kicsi jótékonysági nyereményjátéka, ha egyszerre akarsz hedonista és altruista lenni, jelentkezz, egy nagyon exkluzív gasztroélményt  kínálunk a Costes étteremmel együtt!