Tegnap délután épp a tavaszi francia Alpokbeli fotóimat nézegettem, amikor jött a hír, hogy az ottani legkomolyabb gasztroélményemért felelős Emmuel Renaut, három Michelin-csillagos séf lett a francia csapat főnöke/elnöke. A csapat a világ legkomolyabb szakácsversenyére, a Bocuse d'Or (ejtsd: boküz dór, egy korábbi posztom a versenyről), azaz Bocuse aranya világdöntőjére készül. A lebonyolítási rend hasonlít egy foci VB-hez, vannak területi/országos selejtezőversenyek, a győzteseik a kontinentális döntőkbe jutnak, az ottani legjobbak kvalifikálják magukat a két évente Lyonban megrendezett világdöntőre, ami 2013. januárjában lesz.

Szóval erre irányítja a felkészülést a francia séf, aki a Megeve (ejtsd: mezsev) nevű gyönyörű alpesi településen visz egy hihetetlenül magas színvonalú éttermet. Nem csak a színvonal, a tengerszint feletti magasság is komoly, 1300 méteren nálunk ugye eleve még réteses bódék sincsenek. A városka szépségét az is adja, hogy szándékosan őrzik  a szerényebb, falusias külsőt, pedig pénz éppen lenne arra, hogy nagyobb legyen a külsőségekben is a fényűzés. A Mont Blanc közelsége is sokat segített, de az igazi fellendülés az 1910-es években indult be, amikor a St. Moritz-ból kiábrándult Rothschild család ide tette át a téli vakációk helyszínét, majd később egy komoly hotelt is nyitottak.

És a környék még a repülőről:

Ebben a környezetben dolgozik Emmanuel Renaut, aki komoly szakmai karriert tud maga mögött is, a legendás párizsi Crillonban, volt Marc Veyrat sous-séfje, és végül a londoni Claridge's konyháját vitte a Flocons de Sel (ejtsd kb: flokon dö szel, jelentése sópehely) megnyitása előtt. A fine dining étterem egyben egy kis alpesi luxushotel is néhány szobával, idén kaptam meg a harmadik Michelin-csillagját.

A vacsora előtt abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy bemehettem a konyhára, ahol - ellentétben sok más hasonlóan sikeres séffel - Emmanuel tényleg dolgozik is. Itt van egy külön asztal is, egyfajta séfasztal, ahonnan figyelemmel lehet kísérni a bent folyó munkát, ennél izgalmasabb hely nem létezik egy étteremben szerintem. A séf néha kicsit csatlakozott is, és az első pár előételt és üdvözlőfalatot is itt szolgálták fel, csak később ajánlotta fel, hogy folytassam az étteremben a vacsorát, amire persze nem illik nemet mondani, pedig a legjobban annak örültem volna, ha végig a konyhán maradhatok.

Ilyen volt a látvány a konyhai asztaltól:

Éppen a Michelin kalauz megjelenése előtt jártam ott, rákérdeztem, hogy van-e esélye a három csillagra (akkor még csak kettő volt), és nagyon optimista volt. Mint kiderült, joggal. A 3 csillagos szint elérése esetén semmiképp sem akart árat emelni, azt remélte, hogy több lesz az ebédvendég, és a megfelelő színvonal érdekében lekorlátozhatja a vacsorázó vendégek számát 30-35-re és egy nappal többet tarthat zárva. Egyébként még azt is mesélte, hogy azért Megeve-ben a nyár az igazi, "ha van 2 méter hó és süt a nap, akkor még a legszarabb falu is gyönyörű".

Megkérdeztem azt is, hogy kik a szülővárosában, Párizsban a kedvenc séfjei: Alain Passard (L'Arpege, 3 csillag) és Pierre Gagnaire (3 csillag, nála már jártam, csak beszámoló nem született még belőle). Párizsból indulva 1990-ben kezdett a kalapos séfnél, Marc Veyrat-nál dolgozni Annecy-ben. 7 évig maradt nála, ebből öt éven keresztül executive chefként. Pár honap London következett, de aztán 1998-ban már hívták a hegyek, megnyitotta a Flocons de selt, ami hamar sikeres lett, 2001-ben már egy, 2007-ben két csillagja volt. 2008-ban  saját erőből egy kis hotellel egészíti ki az éttermet (amit ehhez felköltöztet magasabbra a hegyre a városból), néhány szoba, egy lakosztály, wellness részleg és pár chalet az erdőben. Azóta pedig a várakozás a harmadik csillagra, most pedig a megtisztelő megbízás a francia Bocuse d'Or csapat elnöki teendőinek ellátására.

És ilyen volt a menü, képekben, rengeteg helyi és hegyi alapanyagot használ (még egy halom konyhai és ott készült étel- és akciófotót felteszek a Facebook-oldalra egy albumba)

Ez a desszert, ami az egyik nagy kedvencemből, a gyógy- és fűszernövényekből készülő Chartreuse likőrből nyeri az ízét, önmagában is megérne egy túrát Megeve-be, de az egész menü egészen durván profi és tökéletes volt:

Ja és az még érdekes volt, hogy a tálaló állással szemben a falon egy hatalmas tévén figyelemmel követte a séf és hotelvezető a teljes birodalmát, szemmel tartotta végig, hogy minden oké-e:

Még több fotó a Facebookon.
 

Az Onyx étterem kiváló séfjének, Széll Tamásnak igencsak komoly ellenfelekkel kell szembenéznie a januári Bocuse d'Or szakácsverseny világdöntőjén. Persze már az is hatalmas dolog, hogy továbbjutott egyáltalán az európai selejtezőből, de talán meg van arra is az esély, hogy ott is maradandót alkosson, és a mezőny első felében végezzen. Ehhez többek között az Emmauel Renaut által irányított francia csapattal szemben is jól kell teljesítenie. A Világevő persze ott lesz, és a helyszínen is szurkol majd neki ehhez! 
És egy érdekes infó, megvolt a sorsolás, Széll Tomi a verseny második napján (január 30.) kerül sorra, a 11-es konyhában.
[a 2011-es Bocuse d'Orról szóló Világevő-tudósítások, sajnos akkor még magyar résztvevő nélkül zajlott, de így is rettentő izgalmas volt.]

[Még be lehet jutni a holnap esti vietnami vacsorára!]

És egy friss videó Lyonról, főleg azoknak, akik jönnek januárban szurkolni:

Bár szerintem ősszel a legszebb a város...