Az otthoni Gourmet Fesztiválnak sincs semmi oka a szégyenkezésre, sőt, arányaiban még talán sokkal jobb is, de azért az éttermi fesztiválok legnagyobbja és legizgalmasabbja a londoni Taste of London. Jártam már pár évvel ezelőtt is párszor itt, de idén kiemelkedően jól sikerült, még úgy is, hogy érdemes lett volna gumicsizmában érkezni a helyszínre a változékony idő miatt. Képes beszámoló a világ legnagyobb éttermi fesztiváljától.

London eléggé rápörgött már az Olimpia-témára is közben, ami érthető is, de azért jutott bőven energia a Taste of London nagyszerű megszervezésére és lebonyolítására is. Persze maga a fesztivál nem Michelin-csillagos, hiszen azt csak éttermek kapják (és nem séfek, vagy főleg nem termékek, ahogy azt egy magyar tévés szakács szájából többször is nyilvánosan elhangzott...), viszont a nagyon rangos és izgalmas éttermek között jó pár csillagos is található, nyilván egy budapesti rendezvényre, ami Magyarországról szól, objektív okok miatt kettőnél több nem tud kimenni... 
Voltak persze más kiállítók is rengeten, de nekem egy fesztiválon (is) az éttermek a legizgalmasabbak, őket kóstolgattam leginkább. (Itt van egyébként a teljes lista róluk.)

Itt viszont voltak bőven, és a kínálatuk is elég komoly volt, a fenti képen például Michel Roux Jr. Ez pedig a nála (Le Gavroche) kóstolt marhapofa olívával és krémes polentával, nagyon finom volt:

A pofa egyébként meglepően népszerű volt az egész fesztiválon, nyilván nagy előnye, hogy ilyen körülményke között is egyszerűen elkészíthető és a tálalása sem túl bonyolult, nem is vitte túlzásba a dolgot még Heston Blumenthal étterme, a Hinds Head sem:

Ökörpofa füstölt krumplipürével és ökörfarokszósszal. 

Az egyetlen probléma, hogy lehetetlen végigkóstolni mindent, igazából egy komolyabb csapattal kellene érkezni, hogy esély legyen rá, mindenből egy falat, aztán jöhet a következő. Csak akkor meg mi van a nagyon finom falatokkal, azokból nem elég egy?! És a többség szerencsére ilyen volt. A további nagy kedvencek:

A Corner Room (a Viajantés portugál Nuno Mendes nevéhez kötődő egyszerűbb stílusú étterem) ibérico sertéssel jött, kenyérpuding és répa a köret:

A L'Anima házias olasz kajákkal jött, ez egy pikáns csirke calabrese:

Az egyik legnagyobb kedvenc, a Spice Market (a főleg Amerikában nagy sztár, Jean Georges Vongerichten étterme, a párizsi Market nevűben már jártam) samosája (vagy szamószája?). A lényeg, hogy csípős csirkével volt töltve és egy nagyon finom korianderes joghurtba lehetett mártogatni:

Ez meg még brutálisabb volt, nagyon csípős, feketeborsos garnéla napon szárított ananásszal, talán a legnagyobb kedvencem ez volt: (Megszereztem a receptjét is, jön majd!)

A Nespresso nagyon jófej módon korlátlan mennyiségben osztotta a frissen készített kávékat mindenkinek:

Olvasztótégely:

Az igazi profik így járnak Taste of Londonra:

Na ez nagyon jólesett a szokatlanul nagy melegben (amikor épp kisütött a nap két zivatar között):

A kajafotózás nevű népbetegség nem csak hazánkban tombol, megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen áldozat... :)

A sake no hana kínálatát nyugodt szívvel kihagytam, ugyanis két nappal későbbre, keddre volt foglalásom, ahol alaposan végigettem a nagyon durván jó kínálatot, jön majd a beszámoló külön: [ha ennél jó japánt, katt ide.]

A csillagos indiaiakat, példáual a Benarest is kihagytam ezúttal, vacsoráztam már náluk korábban. A Cinnamon Soho sajnos kifelejtődött, na meg telítődtem is, oda is el kell majd menni, talán augusztusban. Jamie Oliver (Barbecoa), Gordon Ramsay (Maze) se kapott most esélyt tőlem sok más híresség mellett, egyszerűen feldolgozhatatlanul komoly a kínálat. Legközelebb legalább két napot rá kell szánni a témára...
iszonyatosan sok kiállító, sütöde, pékség, kistermelő, kézműves termék, és szeniális hangulat mindenhol.

A koktélautomata, ingyenes működött,a kiválasztott ital gombjának megnyomása után elkészült. Persze olyasmi trükkel, mint Kempelen Farkas sakkautomatája, itt tuti ült bent egy mixer :)

Éppen még van esély jelentkezni a Világevő Japán Vacsorára, nagyon limitált a hely!