...akkor szerintem egyetértünk abban, hogy a Gourmet Fesztivál a legfontosabb hazai esemény a témában. Elfogult vagyok vele, mert kicsit a kitalálásában is részt vettem, és közben pedig a gasztroszínpadon házigazda/műsorvezető is voltam idén is, de azért szerintem meg tudom ítélni, hogy ez végre az a rendezvény, amire azóta vágytam, hogy legyen végre Budapesten, amióta először jártam a Taste of Britainen Londonban.

Egészen lenyűgözött már ott is, és most tavaly óta itthon is az, hogy a sok jó hangulatú gasztrofesztivál mellett létezik egy olyan is, ahol nem csak iszogatni, bulizni, barátkozni lehet, hanem komoly színvonalon végigkóstolni az ország legjobb éttermeit! Ezt sehol máshol nem kaptam meg, van más fesztiválokon is néhány - akár egészen meglepően jó ételeket kínáló - stand persze, de ezen ott vannak a helyszínen a legnagyobbak is szinte hiánytalanul, nem is beszélve a séfekről, akik közül sokan nyitástól zárásig ott voltak, és élvezték, hogy kötetlen keretek között személyes kontaktusba keverednek nem csak a kollégákkal, hanem a törzsvendégekkel is. Ez számomra a priceless kategória...
A nulladik (szakmai) napról már pakoltam fel rengeteg fotót és a teljes menüsort, aki még esetleg nem látta, érdemes megnézni.

A színpadi eseményeket - érhető okokból - nem tudtam fotózni, így a Sziget hivatalos képeit használom, a két fotós Botond Márton és Kálló Péter, amin nincs Világevő-vízjel, az tőlük van. 

Pár élet- és ételkép még a további napokból, főleg azoktól, akik az előző posztban kimaradtak, kicsit inkább a vidékre (is) koncentrálva:

Az Aranyszarvas brutálisan finom grillezett oldalasa, szarvasgombás szilvalekvárral megkenve:

A 67 fantasztikus borjúmája, és végre egy izgalmas sertésszűz:

A szemesi Kistücsök kiváló sajtokkal jött:

A várnegyed hivatalos kenyérlángos ellátója, a 21 :)

A Sarki Fűszeres például tökmagolajos kuglóffal és persze a szokásos sajtokkal és egyéb finomságokkal készült, szimbiotikus szomszédságban a Borkorzó kiváló pezsgő italaival:

A villányi Mandula (Gere) sem csak húsokat hozott:

A perbáli Walter veszprémi Chianti kacsája:

A Kőteleki Kaptár nagyon finom házi mézes bodzaszörpöt és - a szomszéd faluból - nagykörűi cseresznyét hozott:

És volt persze színpad is, rajta sok izgalmas programmal, az egyik kiemelkedő csúcspont szerintem a két nagyágyú, Bíró Lajos és Segal Viktor PacalPárbaja volt, ahol megcsillogtatták a humorérzéküket is bőségesen:

A másik pedig a Costes séfjének, Miguel Vieirának egészen más szerepben való feltűnése. Ezúttal is főzött, de nem kifinomult, csillagos haute cuisine-t, hanem házias, egyszerű portugál kajákat a gyerekkorából. Jönnek a receptek is hamarosan és még több kép!

De volt még egy csomó jó színpadi program, például a szekszárdi borászokkal Fuxliról, a tokaji borászokkal Tokajról is beszélgettünk a műsorvezetőtársammal, Mautner Zsófival, és interaktív gyerekprogram is volt bőven:

És kóstolgatni is lehetett rengeteget:

Persze lehet hibákat is találni a fesztiválban nyilván, furcsa is lenne, ha egy több napos tömegrendezvényen minden 100 százalékosan sikerülne. Én például feleslegesnek tartom a zenei színpadot, és a gasztroszínpadra is lett volna még pár ötletünk, ami végül nem valósult meg, de talán majd jövőre. És talán nem ártana valamiféle szavazási lehetőség sem, hogy kiderüljön, hogy ki a közönségkedvenc. De ezek az apróságok nem rontották el az egészet, ezért sem foglalkozom velük részletesebben, arról nem is beszélve, hogy az egész Világevő blog lényege, hogy a gasztronómia pozitív, követendő, kellemes dolgaival foglalkozik, nem a kritizálással, fikázással, panaszkodással. És ebben az esetben szerencsére bőven van mit kiemelni a pozitív oldalon, azt gondolom, hogy nagyon jó az irány, jövőre is folytatni kell, még egy kicsit csiszolgatva, javítgatva megcsinálni egy még ennél is jobb Gourmet Fesztivált.

Tart még a nagyon durva nyereményű játék! És most még van hely a IV. Világevő Vietnami Vacsorára is...