Ahogy tavaly is nagyon izgalmas gourmetfesztivált szerveztek, idén is meglehetősen impozáns lett a program a Hertelendy Kastélyszállóban. Ezúttal már Stefan Gebhardt, séf látta vendégül a külföldi sztárokat. Persze ez a vendégül látás nem a hagyományos értelemben értendő, hiszen dolgozni jöttek a derék franciák, ha már ahhoz értenek leginkább, akkor egészen konkrétan: főzni.

[A fotók ezúttal nem sajátok, a Hertelendy Kastélyszállótól vannak]

Azt pedig szerencsére Kutas-Kozmapusztán is legalább olyan jól lehet, mint mondjuk Burgundiában. A "rezidens" séf személyén túl a szervezés is változott tavalyhoz képes, és ez jobb is volt így: akkor minden vendég (összesen 4 csillag) egy nagy közös vacsorában mutatkozott meg, idén viszont sokkal több teret kaptak, és mindenki komplett menüvel húzhatott ívet, nem csak egy-egy fogással. Ez pedig sokkal többet megmutat az adott séf tudásáról, elképzeléseiről, szóval jó döntés volt, bevált.

Első nap még nem volt francia beszéd a konyhán, akkor a Babel séfjével, Pesti Istvánnal főzött együtt a Hertlenedy német séfje, a második nap egy két csillagos franciáé volt Lyon környékéről, gondoltam oda úgyis eljutok valamikor a közeljövőben, ahogy elnézem, hogy milyen gyakran járok ki oda. Szóval a harmadik nap mellett döntöttem, amikor Philippe Etchebest, a két Michelin-csillagos séf lépett pályára. Etchebest Bordeaux-ból, az Hostellerie de Plaisance étteremből érkezett, ami - Relais & Chateaux hotel lévén - többszörös feladatot ró a vezetőjére, ugyanis hotelmenedzserként is dolgozik egyben.

Érdemes megfigyelni a limited edition Pink Floyd Converse cipőt :)

Talán ennek is volt köszönhető az egészen meglepően oldott légkör a konyhán, amikor a vacsora előtt bekéredzkedtem kicsit leskelődni, nem nagyon láttam még ennyire nyugodt arcokat közvetlenül vacsoraszerviz előtt. De az is lehet, hogy a csapatsportolói múltja miatt ilyen profi a szervezésben és a stressz elviselésében, Etchebest ugyanis nem csak úgy néz ki, mint egy rögbijátékos, hanem ahogy a vacsi után elmesélte, az is volt, első ligában játszott Franciaországban korábban.

Szerencsére a durva sportág nyomokban sem volt fellelhető a vacsora során, sokkal inkább biztos tudásról, karakteres ízlésről és magabiztosságról árulkodtak az ételek. 

Az étterme a világhírű Saint-Émilion borvidéken található, így nem meglepő, hogy hozott magával borokat is, azok adták a vacsora kiváló borkíséretét. Egy dologban viszont egyhangúlag felülbíráltuk az ízlését az asztaltársasággal: az egyik csokoládés desszerthez kínált édes bort (Chateau Doisy Védrines 2002 Grand Cru) mi lecseréltük volna egy jó tokaji aszúra. És nem csak nemzeti büszkeségből.

Vacsora után csatlakozott a vendégekhez a két séf, Stefan Gebhardt (feketében), a ház saját konyhafőnöke, és Philippe Etchebest, a vendég. Ahogy az talán a képeken is átjön, nem volt éppen síri a hangulat, a francia ugyan kicsit hamarabb elment aludni, mert másnap hajnalban indult is haza, de Stefan és a vendégek többsége még órákig a könyvtárszobában beszélgetett, akár világmegváltó gondolatokat sem mellőzve a magyar gasztronómia jelenlegi és jövőbeli helyzetével kapcsolatban :)

Az este egyik sztárja: spagetti gőzölt Aquitaine Sturia kaviárral

És a másik óriási kedvenc: marinált tokhal sütve, vajjal gőzölt káposztával, zöldalmával és fűszeres jus-vel

És még rengeteg fotó az eseményről és a fogásokról:

Ha még nem csatlakoztál a Facebookon, most itt az idő, 5000 ínyenc társad már megtette!