[update 2012. január: sajnos azóta megnőtt az ár, jelentősen lecsökkentek az adagok és eltűnt a kenyér is a menüsorból. Kár érte...]
[update 2013. újra hasonlóan jó, csak az árak emelkedtek.]

Miután a korábbi hasonló témájú írásom kapcsán barátságosan kioktattak a kommentelők - teljesen jogosan egyébként - hogy a "városban" szó használata Budapest értelemben meglehetősen egocentrikus fővárosi látásmódot tükröz, igyekszem hasznosítani a tudást, tehát a budapesti legjobb ebédről lesz szó, amire az utóbbi időben igencsak rákattantam.

Ezzel a mustáros nyúllapockával kezdődött a kattanás, és azóta sem sikerült teljesen lejönni a szerről. Ugyanis egész egyszerűen, ma Budapesten sehol nem kínálnak ilyen jó ár/érték arányú ebédet, mint a Lacikonyha, vagy ahogy ők írják: Laci! Konyha!

A dizájn meglehetősen romkocsmás, de ez csak a falakra vonatkozik, a tányérok, és főleg, ami rájuk kerül, az egyértelműen a gasztronómia szebbik végéről való.

Mundjuk az enteriőr is kellemes, sok kifejezetten vicces és egyéni megoldással, érdemes alaposan körülnézni, és lehet is, itt ugye nyilván oldottabb a hangulat, mint egy elegáns étteremben, nincsenek szigorú illemszabályok, és a terítőt se kell félteni, a napi menüt is tartalmazó étlap szolgál tányéralátétként, amit nyugodtan össze lehet csepegtetni az ebéd végére. (És össze is fogod, a néha kissé túl különleges tálalás is gondoskodik erről...) 

Alaposan leteszteltem a helyet az elmúlt két hétben, és ez nem elősorban a fáradhatatlan oknyomozói motivációmnak köszönhető, hanem annak, hogy egyszerűen tényleg ez a legvonzóbb és legváltozatosabb ebédajánlat jelenleg Budapesten.

Fancy a körömpöri?

A lényeg: kellemes, oldott hangulatban szinte kizárólag nagyon jó élmények értek végig, ízes, profin elkészített, biztos tudásról árulkodó, sallangmentes kaják, a szó nemes értelmében.

Itt lehet ugyanis kajálni, nem kötelező ételeket vagy esetleg - még durvább - étkeket kóstolgatni.

Főleg magyaros fogások vannak, de érződnek időnként külföldi, baszkos, franciás, mediterrán hatások is, a lényeg, hogy az íz nagyon stimmel.

És egyelőre úgy tűnik, hogy a kreativitás is kiapadhatatlan, szűk a napi étlap, ami nem baj, de állandóan új fogások kerülnek fel rá.

Ez itt fent például egy császárszalonna káposztás tésztával. Tésztákban például egészen durva dolgokat művel a séf, Mogyorósi Gábor, akinek a neve az Aranyszarvasból vagy a Csalogány 26-ból lehet ismerős, utóbbiban Pethő Balázs keze alatt azért a húsokkal is nagyon megtanult bánni.

És nyilván az sem tesz rosszat a konyha teljesítményének, hogy a másik szakács, Tálas Kata pedig Heston Blumenthalnál szerezte a tapasztalatait...

Desszert fronton is erős a kínálat, alapvetően kiegyensúlyozott, változatos és nagyon magas színvonalú az egész menü.

És a slusszpoén, ami miatt ki merem jelenteni, hogy az egyre erősödő budapesti kínálat kiemelkedő ebédajánlatáról van szó, az ár: 3 tetszőleges(!) fogás: 2500,-. A tetszőleges tényleg azt jelenti, ami oda van írva, kipróbáltam, lehet akár 3 főételt is kérni! És van szóda is, nem csak méregdrága ásványvizek...

Hétfő óta egyébként meghosszabbították a nyitva tartást, most már szombaton is nyitva van, illetve, ami még nagyobb változás, vacsoraidőben is!

Adatok:

Laci! Konyha!
XIII., Hegedűs Gyula u. 56. (Ipoly sarok)
www.facebook.com/lacipecsenye   facebook.com/lacikonyha.etterem

Továbbra is lehet szavazni a világ legjobb leveséről, akár többet is megjelölve itt (már 340 szavazatnál jár!), és persze csatlakozni a Facebookos ínyencközösséghez itt.