Sikerült hazatérni az olasz túráról, a cél ezúttal Emilia-Romagna tartomány volt, ami rengeteg világhírű olasz specialitás hazája, a parmezántól a pármai sonkán keresztül a modenai balzsamecetig. Az érkezés utáni következő reggelre téli tájjá alakult az egész környék, így sajnos nem sikerült meglátogatni a Michelin-csillagos Trattoria da Amerigo 1934 beszállítóit, akikhez meredek hegyi utakon keresztül vezetett az út. Cittá del tartufo, azaz a szarvasgomba városa hirdeti a tábla Savignóba behajtva, ez egyben az étterem legfőbb specialitását is jelenti.

A beszállítók helyett egy talán még izgalmasabb programmal sikerült vigasztalódni, ebéd után a helyi asszonyok, sok évtizedes rutinjukkal felvértezve, nekiálltak tésztát gyúrni. 

Gépet persze nem használnak, csakis sodrófa a segédeszköz, és persze kőkemény kézi munka, amíg kis adag tészta egyenletesen eloszlik a hatalmas gyúródeszkán.

A tojásos tésztából ezúttal tortellini készült, némi ricottás töltelékkel, és persze szakértő mozdulatokkal.

A frissen készült tésztát aztán este viszontlátjuk, csirkelevesben tálalva (tortellini in brodo), ez volt talán az egyetlen fogás a szenzációs menüből, amiben nem volt szarvasgomba, de ez már egy másik történet.

Na és így gyúrják a Michelin-csillagos tésztát:

 A vacsora brutálisan jó volt, jönnek majd még a részletek, és azért sikerült eljutni pár izgalmas helyre, például egy szarvasgomba-feldolgozóba és a modenai balzsamecet múzeumba, ahol termelés is folyik.