[Szolgálati közlemény: Bocuse d'Or 2011, Lyon, a végeredmény elsőként a Világevő Facebook oldalon lesz olvasható ma délután!]
Hamburgban jártam életemben először, és kifejezetten nagyon kellemes meglepetést okozott a város. Az északi kikötőváros egészen fantasztikusan hangulatos a csatornáknak és a gyönyörűen konzervált, de mégis felújított régi raktárépületeknek is köszönhetően, na meg az is igencsak látszik rajta, hogy Hanzavárosként mindig is volt mit a tejbe aprítania az itt lakóknak.
A hamburgi kikötőbe évszázadok óta futnak be a teherszállító hajók a világ minden tájáról, nem véletlen, hogy itt van a Tchibo főhadiszállása is.
Részt vettem egy kis kávés gyorstalpalón, a gyáron belül ugyan tilos volt a fényképezés, de a cupping, azaz a kávékóstolás tudományát meg lehetett örökíteni.
A kellékek: egy kerek, elforgatható asztal, olyasmi, mint a kínai éttermekben, egy piszoár szerű köpőcsésze és persze sok csésze kávé és egy evőkanál.
Ide futnak be a minták a legkülönbözőbb ültetvényekről, Braziliából, Kolumbiából, Vietnamból, Etiópiából, és a kávémesterek különböző keverékekben és különböző pörkölésekkel tesztelik a lehetőségeket, hogy aztán valamelyikre rábökjenek, hogy akkor ebből jöhet egy tankhajónyi mennyiség postafordultával.
A legfontosabb a kóstolásnál, hogy a kávét ki kell köpni, egy profi naponta sok száz kanálnyi kávémintát megkóstol, szét is robbanna a szíve, ha lenyelné mindet.
És a beígért szex, hiszen Hamburgban igazi piros lámpás negyed is van, benne egy lezárt utcával, ahova csak férfiak tehetik be a lábukat.
Még napközben is biztonsági őrök figyelnek erre, na meg arra, hogy senki se fényképezzen bent. Azért persze sikerült kijátszanom az éberségüket:
Ilyen: 
Ez pedig már egy mindenki számára megtekinthető kirakat a belvárosban:
