Sikerült visszaérni a bécsi gasztrotúráról, rengeteg fantasztikus élménnyel gazdagodva, a feldolgozást hamarosan kezdem itt a blogon. Tegnap este viszont Mautner Zsófinak, a Chili&Vanília szerzőjének köszönhetően sikerült eljutnom Segal Viktor, séf társaságában egy fantasztikus vietnami vacsorára, egy nagyon kedves vietnami családhoz. Sajnos nincs éttermük, a privát meghívást nyilván nem fogom tudni rendszeressé tenni, pedig a pho levesük éppen olyan finom volt, mint az eddigi kedvenc, amit Hanoiban ettem.

A vietnamiak számára a pho olyan, mint nálunk a búza, maga az élet. Reggelitől vacsoráig bármikor ehető, rengeteg olyan kis étterem és büfé van, ahol csak ezt árulják, maximum annyiban variálnak, hogy különbözű marhahúsokkal adják.

Itthon nem könnyű jó phót kifogni, a Józsefvárosi Piacon van az egyik lelőhely, a másik  - sajnos csak átmenetileg - a Bock Bisztróban, Bíró Lajos éttermében, a tőle megszokott vicces csavarként: reggelire! Lehet még kapni a Long Island nevű nagyon furcsa külvárosi intézményben is, ahol egy laoszi szakács készíti, de arról nagyon hiányzik például a friss koriander, ami nélkül nem pho a pho. A szó helyes kiejtése egyébként leginkább a "fő", de kicsit a "fó" és "fő" között található...

Köszönet a tegnapi vendéglátóimnak, nem leplezem le őket, nehogy megrohanják őket a vietnami ételek rajongói!

 Még a héten indul a JÁTÉK, izgalmas gasztronyereménnyel! Stay tuned!