Hosszas mérlegelés után a Világevő zsűrije egyhangú szavazáson megválasztotta az óév éttermét.

A Világevő Év Éttermének legfőbb kritériuma, hogy - szemben a Michelinnel, GM-mel - egyáltalán nem csak a tányéron levő étel alapján születik a döntés, hanem úgy, ahogy egy étteremlátogatónál is: az összélmény alapján.

Meggyőződésünk ugyanis, hogy nem egy tökéletesen megkomponált ételsorért járunk étterembe, hanem azt szeretnénk, ha egy komplex élményt kapnánk! Amibe persze nagyon nagy súllyal beletartozik a szakács teljesítménye is, de helyet kap az étterem hangulata, dizájnja, önazonossága, helyi gyökerei, szerethetősége, a szerviz stílusa is és sok minden más.
(Nyáron összeszedtem egy 25-ös listát arról, hogy mik azok, amik le tudják rombolni az idillt.) 

Rengeteg toplista készül a világban, járjuk az ország és a világ legjobb éttermeit és gyakran csóváljuk a fejünket, nem értve, hogy egy-egy hely hogy is kerülhetett fel ezekre, vagy egyáltalán mi értelme is van egy adott listának.
(Itt pl. épp a LaListe-et kritizáltam, ami érdekes módon egyelőre nem nagyon érte el a magyar sajtó ingerküszöbét (mármint maga a lista), pedig pár éven belül már nagyon lelkesen fogják közzétenni az aktuális világ legjobb éttermet annak alapján...)

A mi listánk legfontosabb tulajdonsága, hogy bevallottan szubjektív. Hiszen minden vendég élménye is szubjektív, nem lehet objektív mércék alapján megítélni az éttermeket, ez egy élvezeti forrás, egy ünnep, egy esemény, egy összetett élmény. De ez nem jelenti azt, hogy ne próbálnánk meg a lehető legtöbb szempontot mérlegelni és a végén azt az éttermet kiválasztani Magyarországról, ahol szerintünk egy étkezés során és után a legboldogabb a vendég.

A Világevő szerint 2015-ben az encsi Anyukám mondta étteremből távoztak a legboldogabban a vendégek!

A Dudás-testvérek megszállottsága, ahogy a legjobb olasz alapanyagokat felhajtják, hogy itt asztalra kerüljenek, ahogy mindent elkövetnek, hogy minden egyes vendég tökéletes ételt és élményt kapjon, ahogy maníroktól mentes ételeket készítenek és azokat prezentálják, ahogy tudják, hogy nincs magas szintű vendéglátás a tulajdonosok személyes jelenléte nélkül, ahogy sikeresen továbbfejlesztik évről-évre ezt a családi vállalkozást, ahogy hihetetlen munkabírással teszik a dolgukat, és mindezt egy (előttük) cseppet sem a gasztroturizmásról ismert településen, ez mind-mind példamutató!

Évek óta boldogan járok vissza ide különböző társaságokkal, és persze soha nem hagyom ki őket a Gourmet Fesztiválon sem.

Pár kép a saját idei látogatásaimból:

És - ugyan nem ez döntött - de ez volt az az étterem is, ahol a minden 3 Michelin-csillagos éttermet megjárt Andy Hayler is elhajította brit eleganciáját és önfeledten turkált az asztaltársaság tányérján!

A fent használt tbsz.1.sz. csak az előkelő fogalmazást hivatott támogatni, a döntésért a felelősség kizárólag Jókuti Andrást illeti.

Érdemes még elolvasni: ez volt a 30 legdurvább étel idén, 2015. 10 legizgalmasabb gasztropillanata és végre legyen izgalmas lencse szilveszterre!

Egy hét múlva pedig már Tokióban fogom enni a sushikat, a legnagyobb mestereknél (Jiro, Saito)... Érdemes Facebookon és Instagramon is követni, nem tudom, hogy lesz.e időm kint blogolni.