Új-Zélandnak nemzeti madara ugyan van, a kiwi, ami ezúttal nem gyümölcs, hanem egyben a nép tagjaira utaló becenév is, de a nemzeti eledele talán nem annyira egyértelmű, mint mondjuk nálunk a pörkölt. Ez talán annak is köszönhető, hogy a legtöbb népszerű étel nem "őshonos", hanem erőteljes európai hatásokat mutat, a maori kultúra egyelőre(?) nem annyira meghatározó, hogy mondjuk a hangi, egy hagyományos, földbe ásott technikával, különböző húsokból, zöldségekből készülő étel azzá válhatna. Pedig izgalmas, finom, és különleges, de a brit befolyásnak köszönhetően egyelőre még vadászni kell az olyan helyekre, ahol elkészítik, autentikus főzési megoldással pedig még ritkábban fellelhető. Az őshonossága ellen szól viszont, hogy maga az őslakosság is betelepülő, valamikor a 14. században érkeztek meg Polinéziából a mai maorik ősei. (Persze Magyarországon mi sem vagyunk őslakosok, szóval ez talán túl szigorú feltétel...)
Néhány hangi, és a tipikus helyek, ahonnan ered:
A hangi egyébként tulajdonképpen a szuvid egyik elődje, egyfajta gőzölés, na meg sokfelé felbukkan a világban ez a megoldás: egy verem alján a forró kövekre kerülnek a nyersanyagok valamilyen eredetileg mondjuk gallyakból "rácsra", alulra a húsok, felettük a zöldségek, majd az egészet beborítják például nedves levelekkel, és végül betemetik földdel. A forró köveket persze rengeteg helyen eleve egy helyi trükkel oldották meg: geotermikus energiával, hiszen rengeteg vulkanikus tevékenység, gejzír, termálvízforrás áll ehhez rendelkezésre, például Rotorua környékén.
A legendás hangikészítő maori, Rewi Spraggon:
Szóval a hangit még sok-sok helynek fel kell karolni ahhoz, hogy egyszer majd nemzeti étellé válhasson, addig viszont az új-zélandi pie, vagy pite tölti be ezt a szerepet. Ez tulajdonképpen egy kiválóan hordozható pörkölt, különösebb csomagolást sem igényel, hiszen magába a köretbe van becsomagolva: általában omlós tészta az alja és az oldala, a teteje pedig lehet akár leveles tészta is. Forrón árusítják, azonnal fogyasztható, akár menet közben is, rengeteg pékség, büfé, kávézó, cukrászda alapkínálatának kiemelkedően fontos eleme. (Az utolsó pák képen pedig a sausage roll látható, ami nem a mi kolbászunkat idézi, hanem egy fűszeres darálthús, szintén ropogós tésztakéreben sütve, és szintén fantasztikusan finom tud lenni):
A tölteléke hagyományosan valamilyen húsragu, gazdag gravy mártásban, de nagyon gyakori a steak/mince and cheese, valamint szinte bármilyen kreatív megoldás is, teljesen kötetlen a műfaj. Ránézésre talán nem tűnik nagyon izgalmas ételnek, de meglepően finom és működik: ugyanis maga az omlós tészta is nagyon finom, stimmelnek az arányok és az állagok, laktató, szinte főételnyi mennyiség, komoly versengésben vannak a vendéglátóhelyek, hogy ki készíti a legjobb pitéket.
Ezt vittem egyébként egy huszonpár kilométeres "alpesi" kirándulásra is, a Tongariro Nemzeti Parkba, a gyönyörű őszi idő után kicsit meglepett a fenti nulla fok, meg elég durva volt a terep is, így még jéghidegre hűlve is jólesett végül a pite, de azért egyértelműen forrón az igazi. [A nagy hideg okozta pillanatnyi elmezavar okozta, hogy fejjel lefelé tartom. Na meg ugye eleve fejjel lefelé is voltam, hiszen a Föld túloldala...]
A kiltátás és a környezet is szuper volt, de ha az ember felhőbe megy kirándulni, akkor ne csodálkozzon, ha néha nem sokat lát, és még az időjárás is zord.
A Substackemen írok egy magyar helyről, ahol fantasztikus új-zélandi piték fogyaszthatók, hagyományosabb, és egészen kreatív ízkombinációkban! (Ez a poszt amúgy ingyenes, de a Substack nagy része fizetős olvasók számára elérhető csak, itt leírtam, miért.)
Ezekből nem ettem:
View this post on Instagram
És akkor még röviden életem genszterpitéjéről, azaz A GANGSTER PIE-ról, amit a legmenőbb és egyben legőrültebb új-zélandi séf, Vaughan Mabee készített nekem meglehetősen különleges körülmények között! (Részlétesen írok róla és az étterméről a friss Forbes magazinban!)
Queenstown, leszállás, nem tudom, hogy van-e ennél látványosabb leszállás a világon, pedig próbálkoztam már pár különleges helyen:
View this post on Instagram
Ez pedig már a délelőtt közös vadászat a város környékén (én nem lövöldözök semmire, nem is szeretnék), egy kis kirándulás egy oldtimer 12-hengeres Jaguarral, gombászás, nézelődés, a tökéletes pite fácánból egy fácánból(!!!):
Majd a másnap életem fish&chipse, amihez foghatót tényleg nem ettem még, ehhez is csak a világ túloldalára kellett eljutnom, na meg a környezet sem volt akármilyen...
A hazai legtutibb új-zélandi pite lelőhelyhez katt ide (és egyben készítsd elő a bankkártyád is, ha szeretnél nagyon hasznos és értékes ajánlásokat kapni a jövőben!)!
