Teljesen lehetetlen helyen elbújva, magyar nyelvtudás nélkül, de orosz a javából!

Csatlakozz a Világevő Facebook-oldalhoz, ha elsőként szeretnél ilyesmikről értesülni!

Általában azért szoktam értesülni valamilyen módon az izgalmas új helyekről, de erről a különleges orosz cukrászatról, ahol a cukrász Szibériából érkezett az egész csapatával együtt, nem szereztem senkitől se tudomást, egyszerűen elsétáltam előtte, és valahogy sehogy se passzolt a környékre, így be kellett mennem.

A Podmaniczky utcának ezen a részen szinte kizárólag "nyugatias" fantázianevű, de hazai márkák nagykereskedései találhatók (na és a kedvenc fodrászom, emiatt voltam itt), érdemes megnézegetni a kirakatokat, mert vannak nagyon vicces márkanevek is... De most nem ez a téma, hanem a fenti cukrászat, amit azóta sem egészen értek, főleg a lokációt. (Hacsak nem a közeli konzulátus/nagykövetség/kereskedelmi képviselet a fő célcsoport!)

Ugyanis nagyjából egy szót sem beszélnek magyarul, de még angolul is fordító segítségével kellett egyeztetnünk, amikor első alkalommal megpróbáltam elmagyarázni, hogy mit is szeretnék. [Helyben megenni szerettem volna, de azt sajnos nem lehet, csak elvitel van.]

Ez volt az akkori zsákmány, egy Napoleon, azaz egy orosz mille-feuille, persze jelentős különbségekkel (például nem ropogósak a tésztalapok, hanem lágyak), és a neve ls a rokonság ellenére egyáltalán nem a francia cukrászattal szembeni respektet, hanem épp a hadvezér felette 1812-ben aratott orosz győzelmet idézi, vagy legalábbis a megmenekülést, ugyanis Napoleont azért talán főleg az orosz tél győzte le, ezt szombolizálja egyébként a sütin általában megjelenő kekszdara.

 Ez már akkor elég meggyőző volt, ráadásul akkor, és olyan gazdag, hogy a napoleoni seregek táplálását is megoldhatta volna annak idején simán, így sürgősen visszatértem, de vittem magammal ezúttal segítséget is:

És megkóstoltunk még egy halom sütit:

Bal hátul figyel az orosz mézes krémes, a medovik, az lett a másik nagy kedvenc!

Aki bírja az eléggé édes sütiket, annak a többivel is érdemes próbálkozni, de arra tényleg érdemes figyelni, hogy ezek mínusz 60 fokban való túlélésre is felkészítenek, olyan gazdagok és masszívak.

Mivel második látogatásra - talán a fiúknak köszönhetően - már erősen feloldódott a cukrászhölgy, Alena Garannikova, így még egy fotóra is lekaphattam:

Aki egyébként mindenféle extrém tortákban is nagyon profi, bár az nem az én műfajom:

Alena egyébként anyai ágon magyar származású, ahogy ezúttal kiderítettem, és karácsony előtt nyitott.

Hát akkor: добро́ пожа́ловать!

A weboldal nem működik, Instagram és Facebook igen. (VI., Podmaniczky 81., GoogleMaps szerint vasárnap van zárva, amúgy 11-18h, illetve szombaton 11-14h)