A világ egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb ételében a belvárosban is lehet már enni fantasztikusan jót.

Disclaimer a poszt végén!

Majdnem pont egy éve jártam végig újra a legjobb nápolyi pizzeriákat, ezúttal már Világetetettel. 

A túra első feléről készült is egy videós összeállítás:

Az igazi nápoliy pizza (vera pizza napoletana) ismérveit bárki elolvashatja ezer példányban a wikipedián és hasonló weboldalakon, de a lényeg egészen röviden az, hogy a nápolyi pizza alapvetően vékony tésztájú, kivéve a szélén (cornicione), ahol az extrém magas hőmérsékleten történő sütés következményeként egészen magasra felhólyagzik (és helyenként meg is ég) a perem.

Ez pedig még egy nagyon régi beszámolóm a - talán - legnagyobb kedvencemből.

A nápolyi etalonom:

És a pesti reinkarnáció:

Semmiben sincs oka szégyenkezni a Kazinczy utcai versenyzőnek, pedig nem a bulinegyedben várna az ember ilyen erőteljes megoldást. A fenti egyébként a Margherita, ami - szerintem - minden pizzák legjobbika, feltéve, ha kiváló alapanyagokból és jó technológiával készül. (San Marzano paradicsommal, fior di lattéval)

A Digóban van egyébként különleges D.O.P., azaz eredetvédett változatban is, ebben D.O.P. mozzarella di bufala, azaz eredetvédett bivalymozzarella szerepel feltétként.

 Ez még egyébként egy decemberi látogatáson volt, amire két anonim tesztelőt is vittem magammal:

És megkóstoltunk még egyet a különlegesebb pizzák közül is, pedig alapvetően a minimalista megoldásokat szeretem minden ilyesmiből (pl mille-feuille gyümölcsök nélkül, corissant üresen, stb.), de nagyon jól működött a friarielli (egy brokkolirokon, Olaszország többi részén főleg cime di rapa néven fut) az enyhén csípős nápolyi szalámival párosítva is.

Együtt:

Ezúttal viszont nem hagytuk ki az előételekből a legizgalmasabbat sem, a kemencében sült (vagy inkább csak megolvasztott) burratát se, ami fűszeres paradicsomszósszal készül, hozzá pedig szintén fűszeres, ropogós foccaccia van:

Sütés előtt:

Sütés és tálalás után:

A tetején mézes pirított fenyőmaggal és más diófélékkel:

Garantáltan sok szalvétára lesz szükség:

A burrata egyébként a legszebb olasz ajándékcsomag, olyan, mint egy kis zsák, ami leegyszerűsítve tulajdonképpen kívülről (a "zsák") mozzarella, benne pedig a szuper lágy és folyós stracciatella és tejszín.

Az étlap dícséretesen rövidke, összesen 8-féle pizza elérhető, és még párféle feltétet lehet rájuk kérni.

Ez pedig a fönti rész:

És a végére a fontos tipp: egy rendes olasz, hanyagolva a finomkodóknak kikészített kést-villát, alapvetően feltekeri a pizzaszeleteket, és reménykedik, hogy a másik végén nem az ölébe fog majd folyni a szósz.

Desszertek sajnos egyelőre még nincsenek, de a kávék méltók a nápolyi példaképekhez.

Ahhoz még egyelőre kicsit szűk a budapesti kínálat, hogy érdemes legyen megkeresni a legjobbat, de az biztos, hogy a Digó baromi jó, tökéletesen alkalmas belekóstolni a nápolyi pizzák varázslatos világába!

A Digó Facebook-oldala.

Disclaimer: a hely egyik tulajdonosával közösen fogjak majd megnyitni közös üzletünket. A vélemény ettől függetlenül a sajátom.