A sok Michelin-csillag után ideje egy kis Michelintelen beszámolónak, vannak ugyanis fantasztikus éttermeink, amik még fel sem bukkantak a tesztelők határidőnaplójában, pedig nagyon is megérdemelnék a figyelmet. 

Még 4 évvel ezelőtt próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy  mekkora menőség, amit akkor a koppenhágai Kadeau-ban tapasztaltam: borpárosítás helyett nagyon magas színvonalon elkészített, általában gyümölcsök, zöldségek levéből és különböző ecetekből, esetleg egyéb ízesítőkből elkészített levekkel (juice-okkal) is lehetett kérni a menüt. Akkor ezt személyesen is ajánlgattam egy csomó séfnek, de hiába. Ezek után még sokkal nagyobb volt a boldogságom, amikor tegnap az innio sommelier-je, miután mondtam, hogy nem kérek bort, megkérdezte, hogy akkor hozhat-e a menühöz dzsúzpárosítást!

Ilyen egyébként az enteriőr:

Az innóban egyébként már tavaly ősszel kénytelen voltam megállapítani, hogy nagyon komoly munka folyik, azóta csatlakozott a csapahoz még egy séf, így most Tóth Szilárd és Sajben Csaba közösen viszik a konyhát. Hogy mégse maradjon ki teljesen a Michelin, a mostani ebédem apropóját az adta, hogy a budapesti díjátadóra idelátogatott rengeteg nagy séf Európából, és közülük jó pran kérdezték, hogy a hivatalos pogramon túl hova érdemes menni. Quique Dacostának (3 Michelin-csillag Déniában, Valenciához közel) az inniót ajánlottam egy 'casual1 ebédre, aztán nagyon boldogan hallgattam tőlük, hogy mennyire meg voltak elégedve az ott tapasztaltakkal, posztolt is minde fogást instaStory-ban. [A középső képet az innio séfje csinálta, azon is érvényesül Quique stílusa... Az ő menüje itt látszik egyébként.]

Na és akkor nézzük a menüt!

Aperitif: "szőlőpezsgő", vagy inkább pezsgő szőlő a Loimer pincészettől

Amuse: Csicsókahejcsipsz, velőhab, csukaikra, limelevél

Aztán egy töltött káposzta adaptáció (azaz _nem_ töltött káposzta, mielőtt megjelennek a harcos ételvédőrök), benne haltej, retek, ponzu, kapor.

A következő fogáshoz az ital: biomeggylé, lestyánnal, citrommal, almaecettel, melasszal finomhangolva, és bele egy sarkantyúlevél

A fogás pedig cigánka, ami ezúttal persze alaposabban elegánsra van hangolva, sertésmáj helyett csirke es hízott kacsamáj van benne, rajta jus-morzsa, hozzá friss lestyán, gyöngyhagyma és algapor
[aki nem bírja/érti a fine diningot, a hörgésben feltétlenül érdemes majd megemlíteni az algaport!]

Utána jön a saját készítésű kenyér, a ház egyik büszkesége. Természetesen valódi vadkovász (sourdough), hozzá pedig vaj helyett ezúttal kamillás lágy túrókrém és egy fantasztikus 'lardo', egy 7 hónapos vályogos érlelésen átesett mangalica hátszalonna.

A következő juice: körte, hozzá citrom, maracujaecet, fekete kardamom és moscovado. + ánizsizsóplevél

Akasztói ponty a halétel, hozzá edamame (szójabab), birs, író, csirkezsír, medvehagyma

Aztán az újabb juice: répa. Hozzá cékla, citrus helyett itt zsenge spenótlevél adja a savanyúságot, madagaszkári bors. + céklalevél

Kacsamell shiso-pesztós articsókasalátával, sárgaborsó(főzelék)

Desszert: 1hagymás vér', hivatalosabb nevén: vér, csokoládé, citrom, cékla. Egy sertésvérből és csokoládból készült ganache, citrom curd, fekete kardamomos birsfagyi.

És egy kis ráadás, hájas tészta szilvával!

Végig baromi izgalmas és egyéni menü, rengeteg hazai alapanyaggal és átdolgozott étellel, szépen tálalva, nagyon jól elkészítve. egyértelműen ott van a helye a kedvenceim, és a külföldiek számára is garantáltan ajánlható helyek között!