Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy reszortban fogok tölteni hosszabb időt, de ez a hely olyan kellemes meglepetés volt, hogy napokig ki se mozdultam. És még gasztronómiailag is kínélt elég izgalmat!
Mauritius egészen megdöbbentő fejlődésen ment keresztül, évtizedekkel korábban még egy mezőgazdaságra (főleg cukornádra) épülő gazdaság volt, ma már nagyon büszkén mesélik a helyiek, hogy a gazdaság egyik fő motorja ehelyett még csak nem is a turizmus, ami persze szintén jelentős, köszönhetően a gyönyörű természeti adottságoknak és a szuper klímának, hanem az informatika! ez persze az itt nyaralót nem feltétlenül izgatja, az viszont annál fontosabb és érdekesebb, hogy az ország hihetetlenül békés, sem belső, sem külső fenyegetés nem igazán létezik, ami manapság elég fontos szempont lehet egy úticél kiválasztásánál...
Alapvetően kifejezetten kerülöm a tengerparti üdüléseket, ha mégis odakerülök, igyekszem hamar lelépni, akár már 1-2 nap után. Sokkal jobban izgat a kultúra, a természet, és persze a gasztronómiailag általában sokkal többet kínáló nagyvárosi világ, mint a strandokon elérhető, általában erősen európai ízlésre szabott kínálat. Most viszont azon kaptam magam, hogy időnként eltelt 1-2 nap is, anélkül, hogy elhagytam volna az aranykalitkámat.
Ehhez persze az is kellett, hogy már felkelés után, vagy épp lefekvéskor is ilyen látványokkal szembesüljek:
Állóképeken:
és:
Na meg a jó kis strand mellett az is, hogy a reszort területén összesen 10 különböző étterem is rendelkezésre áll, így simán meg lehet azt csinálni, hogy az ember minden alkalommal máshol eszik, más stílusban. Ha meg épp az önkiszolgáló büféétterem fekszik jobban, ott is azért variálják a kínálatot és egyszerre több irányt is kínálnak.
Ez volt például a japán étterem a strandon:
Reggelire is rengetegféle étel van, az európai stílustól egészen az indiaiig, mint például ez:
Vagy az egészséges(nek álcázott, ugyanis palacsintákat elrejtő) változat:
Az ország gasztronómiája nagyon érdekes keveredés, rengeteg kínai és indiai is él itt az afrikaiak mellett, akik még rabszolgaként érkeztek a szigetre, így mindhárom kultúra erősen képviselteti magát, persze azért módosulnak is kissé, erről később. Van kifejezetten mauritius-i street food is a strandon, ezekben is keverednek a bevándorlók ízei:
Ilyenek a helyi, egyszerűédességek, leginkább a mákos guba közeli rokonai, kenyérből, kókuszból, kukoricalisztből például:
És van például mauritius-i csirkecurry-vel megrakott pizza is:
És van még emellett olasz étterem, ázsiai ízek (vietnami-thai vonalon főleg), na meg francia bisztró, és tengeri, többek között.
Na meg lehet főzni is tanulni, például a leghíresebb ikonikus mauritius-i ételt, az indiai változathoz jelentős különbségeket (enyhébb csípősség például) felmutató mauritius-i csirkecurry-t:
Szóval baromi jó az,hogy akár egy komplett világ körüli világevést is lehet rendezni, de a leginkább maradandó élmény mégis az, amit - szintén előre bejelentkezéssel lehet kérni a recepción - kitaláltak: igazi, házi készítésű vacsora a hotel egyik dolgozójánál! Esetemben ez egy bármixert és családját jelentette, akik saját otthonukban fogadtak, hihetetlen kedvességgel. És nagyon érdekes volt az egész, betekintést nyerni egy igazi háztartásba, megismerni egy családot, a fiú egyébként építésznek tanul, a nagyobbik fiúk épp szolgálatban volt, rendőrként dolgozik, előkerült egy kis helyi rum is, ami a komoly cukornádtermesztési múlt egyik nagy dicsősége, na meg persze a helyi sör, és mellé indiai ételek, ugyanis a vendéglátóim indiai származásúak, bár generációk óta itt élnek a szigeten és mauritius-inak is tartják magukat. Kicsit beszállhattam én is a főzésbe is, sőt, az étkezés vége felé előkerültek még az esküvői fotók is! És aztán sétáltunk egy nagyot a környéken is, ahol még belecsöppentem egy gospel-instentiszteletbe is, hihetetlenül nagy élmény volt az egész!
És a legviccesebb még hátravolt, vacsora utánra (indiai) citromfűfőzetet kínált a házi gazda, örömmel el is fogadtam. Mire odament a fal melletti bokorhoz és onnan nyeste a hozzávalót:
A hotel weboldala. Foglalás itt. (affiliate-link)
A Ravenala Attitude az ország északi részén található, édemes itt alaposabban is körülnézni, akár biciklivel is, amire egy nap bőven elég is, a legfontosabb látnivalók az északi strandok, a híres piros tetős templom.
Na és a botanikus kert, amit maga a Bors úr, azaz Monsieur Pierre Poivre alapított, és máig a déli félteke legnagyobb botanikus kertje. Alapításának legfontosabb célja nem a sétálgató turisták elkényeztetése volt, hanem az Indiától (és más klasszikus fűszertermelőktől) való függőség megszüntetése, az ottani fajok betelepítésével.
Aki távolabbra is szeretne eljutni, ami nagyon indokolt, érdemes autót bérelni. Kifejezetten korrekt áron van rá mód, nekem nagyon bevált a Maki Rental, már csak a neve is meggyőző lett volna, de nagyon profin a megbeszélt idő előtt már kihozták az online foglalt autót a hotelhez, kulturáltak voltak a kommunikációban végig, és még van egy appjuk is, amivel kommunikálni lehet velük, ha bármi lenne.
Egy nagy déli túra autóval megoldható egy nap alatt, de elég húzós így a program, elég fárasztó, inkább talán érdemes két napra szétosztani. A távolságok kicsik, de a közlekedés nem túl gyors, a főváros környékén dugók is vannak, és érdemes lélekben felkészülni a bal oldali közlekedésre!
Amit szerintem kötelező még megnézni délen:
Hajnali kezdéssel (az időjárás miatt) megmászni a Le Morne csúcsot, ahonnan brutálisan jó kilátás nyílik a szigetre:
Ezt elvileg tilos is egyedül, de amúgy is azért nem árt egy profi vezető, mert nem egy sima kirándulásról van szó, hanem egy kicsit merészebb kapaszkodásról, amihez azért nincs szükség persze hegymászó-tapasztalatra, de nem árt a jó kondi. Én az Explorers Mauritius-t választottam, és nagyon meg voltam elégedve, szuper jó fej volt Bryn, a túravezető, tele jó sztorikkal, ráadásul még az is kiderült, hogy valójában a családjáé az egész hegy, csak éppen átadták használatra az országnak, hogy mindenki élvezhesse. És még szuper panorámafotókat is csinál a csapatról, amit aztán elküld mindenkinek emailben.
További izgalmas látnivalók a Chamarel vízesés és (a kevésbé látványos, de úgyis mellette levő) 7 színű föld, a Grand Bassin, ami hindu zarándokhely is egyben, és az Eureka koloniál udvarház (és alatta a vízesés).
A most zajló, vietnami túrám itt követhető élőben.
