Annyira mindenki le akart róla beszélni, hogy már csak emiatt is ki kellett próbálnom New York - és a világ - egyik legdekadensebb ételét. Csirke és kaviár. Ez még így nem hangzik olyan vészesen feltétlenül, de valódi tokhalkaviárról van szó és egészben sült, rántott csirkékről, egy kisebb vagyonért. 
Közben az Amazon.de-n, ingyenes Mo.-i szállítással nagyon komoly akciók vannak!
[Ez a bekezdés átugorható.] Azzal nem is érdemes fáradni, hogy az ember érveket gyűjt ellene, hiszen annyira egyértelműen hülyeség az egész: csípős-fűszeres bundában rántott csirke a legnemesebb kaviárral párosítva, mi ez, ha nem az idióta sznobok öncélú kicsapongásainak legfényesebb bizonyítéka, a haldokló nyugat ópiuma? Ez volt Római Birodalom végzete is, amikor már nem tudtak kitlálni pazarlóbb hülyeségeket, amiket megfőzhetnének, akkor gyorsan összeomlottak inkább. De hát - ha már épp az összeomlás korában élünk - akkor mi mást lehet tenni, mint kipróbálni gyorsan, legalább legyen majd mit mesélni az unokáknak, hogy a nagypapa is oka volt annak, hogy egy negatív utópiában él az a párezer túlélő. Egyébként - a New York Marathon szenvedései után - amúgy is nagy szükségem volt egy kis értelmetlen kényeztetésre...
Na és akkor nézzük, hogy miről is van pontosan szó:
Először is két íróban marinált csirkét kirántanak, majd prezentálják, mielőtt feltálalnák.
Nem kis meglepetésre, még (majdnem) Kovács Renátó is felbukkant :)
Aztán vissza a konyhára, ahol a pekingi kacsához hasonlóan feldarabolják: a combok külön, a többit pedig falatnyi méretűre vágják, beleértve a bőrét is.
Itt a tálon talán kicsit kaotikusan néz ki, de például a csirkemelldarabokon látszik, hogy van itt rendszer, szép érmékben sorakoznak a falatok.
Érkeznek kiegészítők is: a csirke mellett tálalt, julienne-re vágott uborka és újhagyma, snidlinges minipalacsinták/lepények, tejföl ropogós shalottával, egy csípős (és brutálfinom) fehér BBQ-szósz, csipsz.
És persze a főszereplők: két doboz kaviár, illetve egészen pontosan egy doboz kaviár: arany oszetrakaviár Bulgáriából és egy doboz ikra: füstölt pisztrángikra a Columbia folyóból, almafán füstölve.
A fogyasztására leginkább a pekingi kacsás megoldás javasolt: a kis lepényekre hús, bőr, szósz és kaviár:
Ugyanez vörösben:
De persze be is szabad vadulni:
vagy akár így:
Előételnek egyébként kértünk a híres császáehúsos (és BBQ marhaszegyes) gőzölt bunokból, és a nem kevésbé kiváló házi savanyúságból is, mondjuk emiatt nem is volt esélyünk megenni az összes csirkét sajnos.
Szóval akkor sikerült David Changnak végre az utolsó bőrt is lehúznia a rajongóiról? Nem tartom magam rajongónak, bár kétségkívül vannak nagyon jó helyei, nem véletlen, hogy a NY-i utcai kajatúrámban is ajánlok belőle párat, így ehhez a lakomához is inkább csak egészséges (na jó, egészségtelen) kíváncsisággal álltam hozzá, hogy vajon csak polgárpukkasztó bátorságpróbáról van szó, vagy tényleg van gasztronómiai értéke is.
Itt van egyébként az egész sztori egy profi videón, eddig még csak 11 millió ember látta...
És az a kellemes meglepetés ért, hogy nagyon is van értelme, baromi jó kaja ez így, jó a szertartás része is, meg a lakomázás élménye (hiszen ki az, aki csupán a tápanyagbevitel miatt rendelne ilyet?), és közben kiváló a csirke, kellően csípős és ropogós kívül, szaftos és ízes belül, nagyon jók a kísérők és - meglepő módon - mégse ölik meg a finom kaviárt, hanem jól működnek együtt!
Maga a tokhalkaviér azért túlzás, elég lenne valami kevésbé magasztos (és drága) ikra is hozzá, de hát a szimbólumoknak is van jelentősége, és ha túlzottan mértéktartóak vagyunk, akkor hogy fog végre összeomlani a Római Birodalom, hogy átadja a helyét a következő történelmi kornak!?
A kaviár és csirke menüt minimum 4 napra előre kell rendelni, itt van minden feltétel és információ hozzá. És úgy tűnik, hogy tényleg elég 4 főre!
A repülésemet az Air France támogatta, köszönet érte! [És most kifejezetten lehet úgy repülni Amerikába, hogy a párizsi stopover nem feláras!]
További New York-i gasztrokalandok a Világevőn.
