Évekkel ezelőtt borbárként voltam párszor, és néha még jókat is ettem, de valahogy soha nem tekintettem ‘komoly’ étteremként az innióra. Aztán pár hete volt egy izgalmas vendégséfük, aki miatt érdemesnek tűnt megnézni, és olyan jól sikerült a látogatás, hogy tudni akartam azt is, mit csinálnak, amikor a sajátjukat főzik. Megmutatom.

A vendégség egy izraeli, illetve most már inkább londoni legenda, aki valójában magyar is, na meg szlovák is, szóval egy igazi fúzió: Yossi Elad, aki ugye eredetileg Józsi ám. És hatalmas sikerrel nyitott meg Londonban, azóta pedig kicsit hátrébbvonult a tűzhelytől, hogy legyen ideje utazgatni, élvezni az életet, esetleg szakácskönyvet kiadni, vagy éppen vendégszerepelni, mint ezúttal is.

Ilyen volt a menüje a késő nyári eseményen, amikor még a teraszon is lehetett élvezni a best of Közel-kelet menüt, ugyanis, előfordult itt szinte mindenhonnan valami. És baromi jó volt.

Füstölt brokkoli, joghurt, paradicsom:

Csicsókaleves, tintahal, csipkebogyó (talán a legnagyobb kedvenc a menüből!):

Zöld falafel, tahini helyett habos makadámiakrémmel:

Tőkehal, sós citrom, sáfrányos joghurt, zöldbab, harissa:

Kebab, tahini (+szumák), pita:

+ Józsi:

Mandulás fügetortácska fügelevél(!)fagyival: [a fügelevélfagyi enyhén kesernyés, de mégis fügés ízjegyekkel, nagyon jó ellenpontozás az édes sütihez]

Szóval ilyen előzmények után eléggé kíváncsi voltam, hogy milyen a vendégséf nélküli menü, mit tud kihozni a saját séf, Tóth Szilárd. És aztán nagyon kellemesen meglepődtem, ugyanis határozott, izgalmas, kreatív, de semmiképp sem túlbonyolított ételek voltak egytől-egyig. Kiváló egyensúlyban az ízek és az állagok (a textúra szót igyekszem mellőzni), megfelelő savak minden ételben, de az umami sincs kispórolva. Felfogásában és látványvilágában a nagy kedvencem, a new nordic-ot idézi talán, letisztult, jól átgondolt, kiváló ételek, jó alapanyagokból.

Amuse bouche, gombákkal, különböző állagokkal:

Osztriga, torma, vadalma(!):

Thai padlizsán, szarvasgomba, miso:

Makréla, tojás, kamilla:

"Kenyér": (a valódi kenyerük is nagyon jó, igazi sourdough, látszik a fenti menü egyik képén)

Császárhús, tarlórépa, mustármag: (fermentált céklalével, ropogós hajdinával és egy nagyon komoly pecsenyelével)

Ezt mutatom közelebbről is, annyira komoly volt, tulajdonképpen egy modern disznótoros, olyan omlós-szaftos malachússal, na meg persze ropogós bőrrel, hogy csak amiatt is visszamennék bármikor. 

Kenyérfagyi, túró, tárkony:

Másik szögből:

Közben befutott a pékműhelyes Vajda Józsi, és meg is beszéltük, hogy sürgősen kellene egy rozskenyérfagyis desszert is, szóval legkésőbb arra visszamegyek, de talán már hamarabb is, mert elég izgalmas dolgok történnek itt. És szokott lenni borjúbríz is, ami elég nagy kedvencem...

Az innio weboldala, Facebook-oldala.