Ez a kenyér. De ennél sokkal több!
Mindjárt rátérek a részletekre, de először is érdemes meghallgatni a kenyértörés hangját!
A legtöbb étteremben még valamikor az étkezés elején kihozzák a kenyeret, hogy a kedves vendég gyomra időben megnyugodjon. A burgenlandi Taubenkobelben (=Galambdúc) fine dining étteremben, a magyar határ közelében, nem sietnek ennyire, összesen 8 üdvözlőfogás és előétel is megelőzte a kenyeret. De micsoda kenyér volt ez!?
A kenyér minden magát komolyan vevő étteremben kulcsfontosságú, a Noma kenyeréről és vajáról is írtam, Ausztriában egyébként is nagyon jók szoktak lenni, de még ezen is túltesz a Taubenkobel. Az már egyébként a fantasztikus reggelinél is kiderült, hogy nagyon komolyan veszik a témát, ugyanis a kedvenc osztrák kézműves kenyeremet, a JosephBrotot kínálják a helyi felvágottakhoz, sonkákhoz, sajtokhoz és házi lekvárokhoz:
Ugyanezt kínálják a Taubenkobel kistestvérében, a Greisslerei-ban is:
Ez pedig egy korábbi Josephbrot-élményem:
Ez is szuper, de az igazi nagyágyú, a fafűtésű kemencében frissen sült biokenyér csak a fine dining vacsorához dukál.
Itt készül:
És akkor az összes kísérő:
- lardo
- isztriai évjáratos prsut (érlelt sonka)
- magyar csabai kolbász
- házi vaj nyers tejből
- barna vaj (a benne levő tejcukor karamellizálásával)
- mangalicazsír
- bogáncsolaj (bogánccsal tálalva)
- cickafark
- disznóparéj
- vadrózsalevél
- turbolya
- pitypang
- mákvirág
- lándzsás útifű
- lóhere
- ballagófű
És utána kezdődnek csak a főfogások...
Kövesd a gasztroélményeimet Facebookon és Instán, következő úticél Bangkok és Mianmar!
