Kevesen vállalják azt, amire Bruno Verjus vállalkozott: több, mint 10 év gasztrobologás után átállt a másik oldalra, hogy megmutassa, mit is gondol ő tökéletes vendéglátásnak! És elég jól csinálja, meg is mutatom.

Fotók: Robotka Anna

Szinte az egész étterem egy nagy ón séfasztal, gyönyörű felidézése a beltér egy hagyományos párizsi bisztrónak. Ahogy a dizájn, úgy az ételek sincsenek túlbonyolítva, nem is beszélve az étlapról, ami ígéretesen rövid. Bruno Verjus nem tartja magát séfnek, de azért természetesen igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani, ez már csak amiatt is indokolt, mert 2005 óta osztja az észt gasztroblogjában, különböző rádióműsorokban, és a gasztronómia egyéb területein is igen aktív, például a legendás Omnivore rendezvénysorozat szervezésében is dolgozik. Szóval az ételeinek megkettőzött figyelem jár, na és persze hatványozott kritikusi szemlélet is, még is csak szereti mindenki akasztani a hóhért.  [Egyébként a neve is predesztinálja arra, hogy gasztronómiával foglalkozzon, verjus = zöld lé, az éretlen szőlő leve]

Viszont hamar elmúlik a vérszomj belépés után, hiszen Bruno rendkívül szimpatikus figura. Ez még persze nem lenne elég, de amikor előhúz egy jókora kacsamájat (nem is akármilyet, hanem egy eredet védett Landes-kacsamájat), amit hidegen tálal, durvára őrölt benini borssal, millac-i sóvirággal és Criollo kakaóbabtörettel megszórva, és persze fantasztikus kenyeret mellé, amit ha nem is ők sütnek, de egy helyi boulangerie az ő receptje alapján.

A folytatás nem kevésbé meggyőző, ahogy megsúgja, egy idős velencei séftől kapta a titkos receptet, aminek a lényege, hogy a szokásos liszt-krumpli aránynál lényegesen több brugonyát tud a gnocchiba tenni, ezáltal egészen különleges állagot elérve. Működik. A tányéron még tengervízben érlelt tojássárgája, breton osztriga, joghurt, füstölt burrata, vad szezám, füstölt angolna és sarkantyúka is helyet kap, szuper tányér!

Itt épp megsúgja a gnocchi titkát, de nem kaptam felhatalmazást a publikálására sajnos:

Szent Jakab kagyló a carte blanche (rábíztam a választást, de persze lehetne étlapról is rendelgetni) következő tétele: olívaolajjal, szarvasgombával és egy nagy kedvencemmel, az ausztrál citrusfélével, a finger lime-mal (konkrétan olyan, mintha citromkaviár lenne, extra roppanós és savanyú)

Menyhal, kelbimbóval és karfiolmousse-szal.

Galamb (comb és mell), kacsamáj, cékla, narancs, kesuszósz, radicchio, csipkebogyó és plusz köretként egy nagyon komoly zöldségválogatás:

És a végére is marad erő: egy fantasztikus desszert 14 különböző citrusféléből, a savanyútól az édeskésen keresztül a keserűig. És a biztonság kedvéért egy kis Richerenches-i szarvasgomba a tetejére. (Richerenches-ban egyébként jártam korábban, nagyon komoly szarvasgombapiac működik az egykori templomos lovagok főhadiszállásán.)

Őszinte szenvedélyről árulkodó dinamikus ételek, tele ötlettel, kiváló alapanyagokból. Nagyszerű élmény, laza, teljesen fesztelen szórakozás.

Table. Az étterem weboldala, Facebook-oldala. És van kifejezetten nagyon jutányos árú, 3 fogásos ebédmenü is.

Iratkozz fel a vlogomra!