Nagyon ritkán fordul elő, hogy más írását teszem ki, még ritkább a negatív hangvételű cikk, hiszen alapvetően a gasztronómia (főzés, evés, étteremlátogatás) szépségeit igyekszem népszerűsíteni, de Kolonics Zoltán, cukrászmester szakmai munkássága elég erős érv volt amellett, hogy engedjek a kérésének. És remélem, hogy a kritikus hangvétel segít abban, hogy egy érdekes kezdeményezés még jobb irányba forduljon.
Innentől övé a szó.

"Aki ismer, az tudja, hogy én ok nélkül nem emelek hangot, és ha igen, akkor megfelelő érvekkel alátámasztom. Sokan tudják, zsűrizni is szoktam és elmondom őszintén a véleményem. Vannak  felkéréseim véleményezésre vagy fejlesztésre, akkor is elmondom, akár azt is, hogy itt egyáltalán nem tudunk tenni semmit, ameddig nem történnek műszaki fejlesztések, vagy technológiai segítséget kérnek. Olyan is előfordul, hogy valaki be szeretne vezetni új terméket, vagy éppen szezonváltásra készül és elhívnak, kikérik a véleményem.

Most első alkalommal magamtól szólok és nem kisebb dologban, mint az ország tortája.

Augusztus 20-án, szombaton a nagy ünnep alkalmával felkerekedtem és minden előzményt félre téve Mátyás király módjára inkognitóban felkerestem általam random módon kiválasztott 5 neves és 5 szebb időket is megélt cukrászdát, hogy belemerüljek a szakmánk által oly nagyra tartott eseményre, ahol szegény becsületes cukrászaink remélnek valami kis extra bevételt a megőrült tömegek miatt.

Egy hely volt, ahol már kora délutánra elfogyott. Volt olyan hely, ahol aranybányának tűnően hosszú sor cikázott, mint ha egy gyógyító messiás ülne a sorvégén megváltást osztogatva mindenkinek potom 650-750 forintért

Szóval, most először gondoltam megkóstolom azon a napon mikor mindenki. Szakmai véleményként hozzá téve az első olyan tortát, ami jó is, nekem külsőleg kicsit befejezetlen, de jó arányokkal, gyönyörű paszteles színével, (No artificial colors, visszatérünk rá) egy remek új felfedezés a cukrászat terén (még egy zárójel: Ezek az alapanyagok legalább tíz éve használatosak itthon neves éttermi cukrászoknál, visszatérünk rá) egy esetleges irányt mutató jövő felé.

Éppen kapóra jön az olimpia, ahol rengeteg munkával elért egyéni sikereknek, melyek mögött szintén egy nagy csapat áll, de örülünk, sőt az egész ország, mert mindenki kicsit magáénak is érzi ezt és részt akar venni a rohanó szürke hétköznapokban egy kis felemelő örömnek.

Itt jön a párhuzam, csak pont fordítva, az ország tortája a szakma öröme, hogy megörvendeztessük és megmutassuk a vásárlóinknak, ha még maradt, hogy mit is tudunk ma mi CUKRÁSZOK. Hát kérem szépen nem azt, amit gondolunk ezzel a remek termékkel. Itt is ugyan, mint az olimpián van egy nyertes, elismerés a szakma által, de arra nem gondolunk, hogy a második (jelen esetben ugyanaz, aki az első) mögött pont fordítottan szállnak versenybe a versenytársak, 3. 4. 5. ……..68.-ik, aki esetleg részt sem vett a megmérettetésen, csak extra bevételt szeretne, gyorsan, minél olcsóbban. Igen kérem, a meglátogatott helyekből csak kettő érte el azt a szintet, hogy 10/9 és 10/8 as eredmény, A többi gyalázatosan elkészített, cukros, zselés, megnemmondommivanbenne, fura állományú, förtelem, de eladom, mert ma esély van, hogy 40 ezerrel több lesz a kasszában. Kihasználva a nagy napot és a győztes munkáját, erőfeszítéseit. Kit érdekel, hogy két hét múlva megint pang az üzletem, főleg délelőtt. Egy 10/0 is született, de lehet, ebben benne van a túlzott szakmai elhivatottságom is, mert ugye megenni mindent meg lehet.

Igen kérem, konkrétan 10 különbözően elkészített tortát kóstoltam, más és más színárnyalatokkal, rétegekkel, állománnyal, mérettel – és a legfontosabb – ízzel. Sajnos megint előáll az a jelenség, hogy valamelyik blogger – vagy több is – meg fogja versenyeztetni, hogy melyik a legjobb ország torta.

Illetve a vásárlókban felvetődik, hogy most melyik is az eredeti?!

A másik párhuzam, hiába is ünnepeljük az elért fiatalok sikereit, ugyanazon cukrász-társadalom húzza ki alóluk a sámlit az akasztófa alatt. Mert nem az aktuális cukrászdát fogják szidni, ha éppen gyalázatos módon olcsó alapanyagokra váltja, vagy megváltozott technológiával készíti el és egész más lesz a végeredmény, festékekkel, zselatinnal, ki tudja mivel, növényi tejszínnel.

Igen kérem, az elért első hellyel az eszme itt kezd meginogni és a lejtőn elindulni. Óhatatlanul, az annyira nagyra becsült csapat, most lép a versenypályára, félre téve a versenyszabályokat. Egy malomba őrölnek megbízva az eddigi állandó jó minőségűnek hitt kókuszgolyó és puncsszelet mellett, megjelenít valamit, amihez esetleg nem is értenek és hát a vendég „ezért voltak úgy oda?” soha meg nem kóstolva az eredetit. Odasózva a cukrásznak, vagy akárkinek, aki éppen ott érdekelt, hát Józsikám te ezt biztosan jobban is el tudnád készíteni, ezek nem értenek hozzá. Mi közben majszolja az eredetinek az árnyékát sem.

Szóval sajnálatos módon, a dicső elképzelések rosszul kivitelezett elgondolás és stratégia nélkül csak fellángolások az adott időszakban, hosszútávon rombolva a közösséget, a szakmát. Ellenőrzés, betanítás nélkül ez csak egy álom marad, mert nem ügyelünk a csapattársainkra és nem regulázzuk őket, no fegyelmet tanúsítva, a pillanatnyi siker mámorában.

Hajrá Magyarország."