Nem csoda, hogy olyan maga színvonalú a francia desszertkultúra, ha még külön védőszentje is van. Egy nagyon extravagáns desszert Barcelonában, amit a terítőről kell enni, miután lehajította az - előzőleg telepingált - asztalra a lényeget a felszolgáló!

[Pár napig közvetlenül a kiváló termelőtől rendelhetsz mézet, részletek itt!]

A St. Honoré - robbanás nélkül - a hagyományos francia édességek közé tartozik, elnevezését a cukrászok védőszentjének köszönheti, ennek megfelelően elég sok cukrászmunkát igényel az elkészítése. Általában vajas-leveles tészta az alap, erre kerül a cukrászkrém, amire karamellizált cukorba mártott mini képviselőfánkok körben. A tetejére jön még Chiboust krém, és valódi tejszínhab, a forma se mindegy, ehhez létezik egy speciális St. Honoré fej a habkinyomóhoz.

A robbantott verzió persze nem ragaszkodik szigorúan az eredeti recepthez, inkább csak egy tiszteletadásról van szó, de rettentő finom, nagyon látványos és egészen különleges élmény, amikor rájössz, hogy a terítőről kell megenni az édességet, azaz végre nem kell aggódni, hogy leeszed a terítőt, hiszen eleve oda is 'tálalnak'. De a videó előtt nézzük a Michelin-csillagos étterem menüsorának többi, nem kevésbé szuper elemét.

A helyszín: (az egyik képen egy Világevőt rejtettünk el!)

És a menü, rengeteg frissességgel, kiváló alapanyagokkal, profi kivitelezésben, a két legizgalmasabbról mindjárt külön is szót ejtek:

Az egyik a főétel, a bélszín Rossini. Ez ugye egy klasszikus Escoffier-tétel (róla és a szuper múzeumról írtam itt),  nem szeretem a wikipédia-ízű posztokat, ezért a kialakulásával kapcsolatos ezerszer ismételgetett sztoriktól most eltekintenék, de a lényeg, hogy az étterem kialakításában jelentős szerepet játszott (mármint nem Rossini, hanem Escoffier). És persze azért alaposan át is variálták a klasszikus tételt, ami filet mignon libamájjal, fekete szarvasgombával és Madeira-szósszal, de csak annyira, hogy megőrizze minden erényét:

A másik pedig egy osztrigás-zöldséges előétel volt, szintén kiváló, de eléggé csalódottan figyeltem, hogy a fantasztikus parmezánhab nagy része lemegy a 'lefolyón', a tányér lyukain!

Aztán egyszercsak, amikor megettem, nem a teljes tányért, hanem csak a tetejét vitték el, és kiderült, hogy alul vár még egy étel, a fentről érkező parmezánhab ide igyekezett, a zöldségleves tetejére!

Az így persze kevésbé van van látványosan tálalva, viszont jár a pont a meglepetésért, és persze a minőségért is!

Ez pedig a menü többi egysége volt:

 És akkor íme a desszert, elég meglepő volt, amikor a felszolgálóhölgy elkezdett krémekkel pingálni a terítőre: (csináltam hozzá magyar feliratot is)

Külön öröm volt olyan apró részletekre felfigyelni az étteremben, mint a Tom Dixon mécsestartó, biztos volt, aki felismerte:

Caelis, Barcelona. Séf: Romain Fornell, 1 Michelin-csillag

Az étterem weboldala

Kaárocsny és újév környékén van egy halom különleges rendezvényük és menüjük, nagyon ajánlom annak, aki Barcelonában jár! Karácsonyi menü

Jönnek majd még barcelonai kalandok, bejutottam például a Tickets-be is!

[Pár napig közvetlenül a kiváló termelőtől rendelhetsz mézet, részletek itt!]