Sok jó helyen megfordultam már reggelizni, a mostani New York-i túrámon is történtek izgalmas dolgok, de ez a reggeli talán a legemlékezetesebb! 

Persze magát a maratont se fogom egyhamar elfelejteni, meg is írom majd, és volt pár fantasztikus éttermi gasztrokaland is, de ez a reggeli akkor is felkerült az egyéni toplistámra. Pedig csak egy egyszerű programnak indult, Vészi Tamás barátommal elindultunk egy brooklyni halfüstölő üzembe, ahol péntek délelőttönként fogadnak utcáról is vevőket, egyébként alapvetően csak nagykereskedelemként működnek, sok más között ők látják el például a legendás Russ & Daughters, 1914. óta működő delit is. Tamás itt lakik, Brooklyn Greenpoint nevű, egyre népszerűbb negyedében, és egyébként festőművész, aminek még lesz jelentősége a történetben. A városrész egyébként tényleg zseniális, egy évtizede még szinte kizárólag cégek voltak itt, például kötélgyárak, aztán egyre több lengyel bevándorló, később egyre több művész használta ki a kedvező fekvést (Manhattantől 1 metrómegállóra és persze alacsony lakbérekkel), ennek kötelező folyománya lett, hogy mostanában már erőteljesen építkezésekbe is kezdtek, lakóépületekre egyre nagyobb az igény. (A szomszédos Williamsburg is nagyon izgalmas egyébként, és nem csak az itt megrendezett Smorgasburg evőpiac miatt.)

A skyline persze nem Brooklyn, hanem Manhattan, de innen látszik így.

Maga Greenpoint nem túl látványos, hiszen alapvetően ipari környék, mégis nagyon szerethető. És tele van jó helyekkel, sorban nyitnak a különböző jó éttermek, delik, büfék, kávézók.

Szóval eleve egy nagyon jó hangulatú helyről van szó, a maraton sikeresen letudva, az idő szép, és épp indulunk füstölt halakért az ACMÉ-hoz, pontosabban az ACME Smoked Fish-hez. A céget 1937-ben alapította Harry Brownstein, aki Oroszországból érkezett 32 évvel korábban. A cégnév kettős jelentésű/jelentőségű: egyrészt a csúcsot, a kiváló terméket jelöli, másrészt biztosítja az első helyet a Yellow Pages-ben. Egyébként ugyanez a neve a Gyalogkakukk kitalált cégének, ahonnan a különböző robbanóanyagok és rakéták beszerzését intézi a prérifarkas.

Viszont itt sokkal békésebben zajlanak a dolgok, péntek délelőttönként lehet a nagyközönségnek is bejutnia, és meglehetősen kedvező áron hozzájutni a kiváló termékekhez, amiket a város többi részén sokkal drágábban árulnak, általában kevésbé érdekes körülmények között. A csarnokban komoly sor alakul ki, de a várakozás is érdekes, ráadásul még egy kis kóstolóval is körbeszaladnak valamelyik új termékből, na meg úgyis kell az idő az aktuális választék áttekintésére. A legtöbb termék lazacból készül, de persze sokféléből, a legnemesebb alapanyag a vadlazac. De van ezen kívül hering, tőkehal (cod) és rengeteg egyéb hal is, és a füstülésből is létezik hideg, illetve meleg füsttel készült, na meg különböző pácolásúak is, a skandináv stílustól az oroszig mindenféle, de nyilván a pastrami se maradhat ki. Ezen túl előre elkészített halsalátákból is elég bőséges a választék.

 És még pár a lenyűgöző kínálatról, persze az illat is szenzációs:

 És közben megjelenik a színen Böröcz András, szobrász is, aki 'véletlenül' pont Brooklyn Greenpointban él és alkot, Vészi Tamáshoz hasonlóan.
A két művészről bővebben érdemes a saját weboldalukon keresztül tájékozódni, Böröcz Andrásé itt, Vészi Tamásé itt, de azért a műtermeikbe is ellátogattam, illetve Tamás emellett üzemeltet egy elég trendi galériát is, azt is érdemes beiktatni egy brooklyni túrába, akár a MoMA intézményével a PS1-nal egybekötve. És hogy teljes legyen a művészet és gasztronómia összekapcsolása, itt pár kép műtermekről, illetve a Radiator galériáról:

Vészi Tamásnál:

Böröcz Andrásnál:

1. (legelsőként a kedvencem, az úszómedence-könyv betűkkel)

2. (a sétabotok a művész autodidakta apjától származnak)

Na és akkor persze a sok művészet konzumálása közben alaposan megéheztünk egyéb táplálékokra is, így hamar nekiláttunk a halaknak, amihez még egy közeli lengyel pékségből származó friss kenyerek kerültek elő, na és Böröcz András amerikai felesége, Robbin Ami Silverberg, aki szintén művész, kézi papírkészítéssel foglalkozik, ami nem csak nevében kézműves, hanem tényleg a saját papírmalmával készíti a lapokat egyenként, és a többiekhez hasonlóan rettentően humoros, kedves és művelt, így lett felejthetetlen a reggeli: (az ő weboldala itt található)

Ez pedig a házaspár ablaka, ahonnan kiválóan látszik az új World Trade Center. Ugyanilyen jól látszott az is, amikor becsapódott a második gép 13 évvel ezelőtt, amit már 'élőben' néztek végig innen...

További New York-i gasztrokalandok hamarosan következnek, de még van pótolni valóm Barcelonából, Portugáliából és Wachauból is, csak előbb gyorsan elutazom Párizsba. [Jobb oldalt fel lehet iratkozni a blogra, óriási érzés!]