Alapvetően nagyon ritkán veszek részt vezetett túrákon, eleve szeretek mindent egyénileg kitalálni és megvalósítani, de ezúttal kivételt tettem, és ez maradandó élmény volt!
Régi, kedves gimnáziumi ismerősöm megneszelte, hogy épp a katalán fővárosba tartok, és elmesélte, hogy pár jófej - szintén kint élő - barátjával testre szabott barcelonai túrákat szerveznek. A tökéletes nyelvtudás, az alapos helyismeret, és persze az anyanyelvi magyar elég izgalmas kombinációnak tűnt, ráadásul kifejezetten nem a nagy turistalátványosságokra szakosodnak, hanem az eldugottabb, saját erőből nem igazán elérhető dolgokra, amikhez rengeteget kellene nyomozni, ha az ember fel tudja térképezni magának. De többségükben még az se elég, mert például a jelentéktelen templom sekrestyése nekem tuti nem adta volna oda a torony kulcsát, ahonnan különleges panoráma tárul a városra. (A panorámánál egyébként sokkal érdekesebb volt a tudat, hogy nem fog szembejönni 300 turista, hanem tényleg valami egyedit tapasztalhatunk meg, miközben néha még a toronyban élő galambokkal is viaskodni kell.)
A turistákkal nem találkozás igénye nem valamiféle embergyűlöletből táplálkozik, hanem abból az egyszerű tényből, hogy Barcelona rogyásig van turistákkal, elözönlenek mindent és közben óhatatlanul kicsit tönkreteszik a hangulatát is. Így tényleg felbecsülhetetlen érték tud lenni, amikor sorbanállás és lökdösődés helyett például egy igazi, régi gyarmatáruboltban nézelődünk, vagy hatalmas poén egy kör petanque is, ami ugyan nem katalán játék, de a helyi nyugdíjasok kedvenc szórakozása, mint kiderült, a kedvünkért cipeltek magukkal ehhez is készletet. És persze közben végig ontják az érdekességeket, ha a történelem érdekel jobban, akkor arról, ha a jelen, akkor az se gond, de Brigitta például építészeti tanulmányokkal a háta mögött kifejezetten otthon van abban a témában is. Így tudtam meg például, hogy a barcelonai világkiállítás melyik épülete szolgált étteremként, mi őrzi ennek a nyomát ma is, és miért mászkálnak a környezetében megszámozott zöld papagájok.
És melyik templomban van FB Barcelona logó, na és miért, és a piacnak [nem, nem a La Boqueriának, amit folyamatos invázió alatt tartanak a turisták] miért van egészen különleges tetődekorációja. (Itt viszont - nagy büszkeségemre - én is segíthettem, a piac egyik halárusa ugyanis éppen haltokát vagdosott le nagy lelkesedéssel, ami baszk különlegesség, kokotxa néven fut.) És így juthattam hozzá életem legbrutálisabb sóbeviteléhez, amikor a helyi típusú sózással tartósított szardellát (anxoves de l'escala) megkóstoltam alapos lemosás nélkül, olyan érzés volt, mintha egy sóbarlangba haraptam volna. Aztán persze megmostuk, úgyis rettentő sós maradt, vagy csak tartósan elállítódott az érzékelésem.
És a cukrászda kínálatából is választottunk egy érdekeset, egy süteményt, ami töpörtyűt is tartalmaz. Hogy néz ki egy helyi romkocsma, ahol csak a helyiek üldögélnek és mit kell ott inni. És azt is megtudtuk, hogy honnan lehet felismerni az eredetileg bordélyházként üzemelő házakat. És hol lehet felfedezni korai, ismeretlen Gaudí műveket.
Ez csak egy kis ízelítő volt, ezen kívül még rengeteg érdekességről esett szó és sok helyre mentünk el, a dizájner izlandi pékségtől az igazi, hagyományos tapas-bárig, szóval maradandó az élmény, Barcelona sokkal-sokkal több, mint lenyűgöző Gaudí épületek, a Rambla és a La Boqueria piac. Tele van rejtett kincsekkel, amik szerencsére védve is vannak a turistahordáktól, nem véletlen, hogy én se leplezem le itt őket, aki érdekel, tessék elmenni velük egy sétára és átélni az egészet! Szállásban is tudnak segíteni.
Itt van a Facebook-oldaluk, ez pedig a weboldal, nagyon ajánlom megkeresni őket a következő barcelonai túrád előtt, még akkor is, ha azt hiszed, hogy mindent tudsz a városról!
