Az olasz fagyi amúgy is világhírű, de ezen belül is Bolognát szokás emlegetni a fagyi fővárosaként, ahol a legtöbben készítenek valódi gelatót, naponta frissen, óriási választékban a szorbéktól a granitákon át a tejes fagyikig. És van fagyimúzeum, sőt, fagyiakadémia is. El is mentem mindenhova és a posztból kiderül minden fontos a különböző fagyifajtákról is.
A gelato szót lehetne fagyinak fordítani, de azért ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. A nagyon részletes műszaki leírásokba nem akarok belemenni, zsírtartalmában például általában lényegesen alacsonyabb, mint mondjuk egy amerikai ice cream (ezt kézenfekvő lenne jégkrémnek fordítani, de az nálunk első sorban inkább a formába fagyasztott fagyi neve), gyakran tejszínt és tojást sem tartalmaz, alacsonyabb fordulatszámmal keverik, emiatt kevesebb levegőt tartalmaz, és alacsonyabb hőmérsékleten is árulják, de a legfontosabb eltérés általában az ízben van. A hagyományos 'magyar', főzött fagyi alapvetően tojássárgája, tej, cukor, vanília, ez az alapfagyi, ehhez kerülnek hozzá az ízesítő anyagok. Egy olasz gelato ugyanis alapvetően rettentő finom, erőteljesebb, teltebb az íze, sokkal erősebben érvényesül az alapíz. És a rajongói szerint Olaszországon belül Bolognában a legfinomabb.
A sorbetto (vagy franciásan sorbet, ejtsd szorbé) nem tartalmaz semmilyen tejterméket, sem tojást, gyümölcsléből vagy szörpből és vízből készül. [sherbet néven általában az arabos verziót szoktuk emlegetni, ami tartalmazhat tojásfehérjehabot, tejet vagy tejszínt is a gyömülcslé mellett.] A sorbet-t a gelatóhoz hasonlóan keverik könnyűre és egyenletesre.
A granita ezzel szemben nem homogén állagú, ez a jégkása, má szempontból ugyanaz, mint a sorbet. Az állag közötti különbség oka, hogy (eredetileg) kézzel készül, nem kell hozzá semmi más, csak két fémedény, hó (vagy jégdara), sok só, víz, cukor és valamilyen gyümölcs, vagy akár fűszer.
Na és akkor nézzük a bolognai fagyizókat, amiből végtelen sok van, és persze az igazi mestereknél egyértelmű, hogy naponta készülnek a fagyik frissen, nem kókadoznak napokig, vagy akár hetekig a pultban. Bologna az olaszok számára a fagyi fővárosa, más stílus ez, mint az ország többi részén (persze vannak még erőteljes regionális sajátosságok máshol is, például a forró briósban adott fagyi, vagy a granita domináns szerepe Szicíliában). Az sem véletlen, hogy éppen itt található, rövid autóútnyira egy fagyimúzeum és fagyiakadémia, az első utam ezekbe vezetett. Nálunk is fogalom a Carpigiani, bár azt kevesen tudják, hogy mi is ez valójában, inkább csak annyi rémlik a többségnek, hogy ez volt kimatricázva mindenhol, ahol igyekeztek jó olasz fagyi benyomást kelteni a nyolcvanas években. De a múzeumról majd egy másik posztban.
A legjobb bolognai fagyizók:
GROM
Bolognában is jelen van a Grom, ami ugyan egy lánc, de abból szerintem szenzációsan jó, nem lehet vele mellélőni, de a jelen felsorolásban nyilván nem olyan izgalmas, hiszen van egy csomó valódi bolognai is.
La Sorbetteria Castiglione
Sokak nagy kedvence ez a hely, ahol a neve ellenére viszonyleg kevésféle sorbet-t lehet kapni, annál több a saját, egyedi kreációjuk, mind krémes, ízes, édes, pont emiatt van hatalmas rajongótábora, még az alapvetően nehéz bolognai fagyik közül is ők a legnehezebbek talán. Viszont meglepetésre árulnak párféle cukormentes fagyit és sorbet-t is, amik ízben nem szenvednek csorbát emiatt.
Titto
Elvileg olyan, mintha csak egy 'csavarós' fagyiárus lenne, de valójában minőségben felveszi a versenyt a kenegetősökkel és kifejezetten vicces a koncepció, hogy utólag, a mérlegelés alapján kell fizetni, Vagy fagyasztott joghurt is, meg egy halom friss és kandírozott gyümölcs, amit a saját 'csapolású' fagyira lehet szórni, persze az összsúly a döntő. Kell hozzá önuralom, hogy ne toljon magának az ember egy csecsemőnyi méretű adagot.
Pretto
Hagyományos ízekben is nagyon rendben van, de nekem nyilván a legizgalmasabb az volt, hogy van párféle fagyijuk, amiket a régió néhány Michelin-csillagos séfje kreált. Érdemes megkóstolni, nagyon finomak, de nekem nem teljesen jött át a különlegességük.
Cremeria Funivia
Óriási választék, spok saját kreáció és rengeteg szezonális sorbet!
Carpigiani Gelato University
Alaposan kiesik a városból, így akkor érdemes meglátogatni, ha a múzeumot is meg akarjuk nézni, természetesen saját gépeiken készülő fagyikat is árulnak, itt vannak szakmai gyakorlaton a diákjaik is. [A múzeumról írok majd részletesebben is!]
A legnagyobb kedvencem pedig ez volt, pont amiatt, mert a bolognai fagyiknál sokkal könnyebb, kevésbé édes fagyijaik vannak, és komoly választék van sorbet-kból is, amik kifejezetten fenomenálisak, könnyűek, ízesek, de alig cukrozottak, üditőek, pont olyanok, mint amilyet az ember nagy hőségben enni szeretni. És van csokisorbet-juk is, az például kihagyhatatlan, mellé egy citromsorbet és egy mandulatejes pisztácia annyira nyerő, hogy még a gigante (dzsigánte, azaz óriás) adag után, ami ki se volt írva, csak külön kérésre adták, is kellett egy azonnal ismétlés belőle:
Galliera 49
Egyszerű, feltűnésmentes hely, fantasztikus fagyikkal, napi választékkal, sokféle sorbet-val, erős ízekkel, de - szerencsére - spórolósan adagolt cukortartalommal. Vegán fagyik is.
MasterCard-tipp:
Pont az ilyen kis összegű fizetéseknél a legpraktikusabb és a leggyorsabb a MasterCard ® PayPass™ ! 5000 Ft alatti összegek esetében még a PIN kódodra sincs szükség, az 5000 Ft fölötti vásárlásoknál a szokásos módon meg kell adni 4 jegyű PIN kódot.
Tegnap elkészült amúgy a kint tanultak alapján az igazi, autentikus 'bolognai spagettim' is, házi változatban, ha van érdeklődés, jön hozzá recept is:
Disclaimer: a poszt létrejöttét az Emilia Romagna Tourism Board és az iAmbassador kampányának, a BlogVille-nek köszönheti. A véleményalkotás természetesen ettől függetlenül a sajátom, mint mindig.
A blog partnere a MasterCard ®.
