Van egy halom nagyon nagy kedvenc városom a világban, New York, Berlin, Lyon, Párizs, Lisszabon, London és még sok más (a napokban épp Bolognát és környékét térképezem fel alaposan), de most újra ellátogattam egy kelet-európaiba, és rettentő jó benyomásokat szereztem. És nem csak gasztronómiailag! 

Varsóban évekkel ezelőtt jártam utoljára és őszintén szólva nagyon távol álltam a lelkesedéstől: a belváros ugyan szép, de teljesen mű, hiszen mindent leromboltak és csak a 2. világháború után próbálták meg újra felépíteni eredeti formájában, azaz - kis túlzással - akár egy Disneylandnek is tekinthetjük, nem az, aminek látszik. Gasztronómiaila sem sikerült felülírnom a nyolcvanas évek legjobb lengyel élményeit, a Krówka nevű vajkaramellát és az eperbefőtt konzervet, amik akkor és ott kifejezetten nagyon jónak tűntek, de közben eltelt pár évtized, változtak az elvárások. A város tele tényleg nagyon barátságos emberekkel, akiknek rengeteget jelent a lengyel-magyar barátság, talán még többet is, mint nekünk, de ezen kívül szinte semmi sem tetszett. Most májusban újra adtam egy esélyt a városnak, a Lengyel Kulturális Intézet és a lengyek Külögyminisztérium meghívására egy kisebb gasztrocsapattal megindultunk felderíteni a fővárost, amihez még ráadásul egy kis kiegészítést is sikerült szerezni, Pellérdi Tamás, akiről mint kiderült a Világevő (és a Chili&Vanília) lelkes olvasója és nem mellesleg a lengyelországi magyar (nem hivatalos) libamájnagykövet besegített és szervezett még nekünk egy-két olyan helyet, amit feltétlenül érdemes megnézni. És közben mesélt is rengeteg a kinti helyzetről, ami pont összevágott azzal, amit magunk is tapasztaltunk. A végeredmény pedig: nagy-nagy elégedett bólogatás, egy pörgős, eleven, szerethető város, tele jó vendéglátóhelyekkel, szép parkokkal, kedves, mosolygós emberekkel, fejlődéssel, érdeklődéssel. Ahogy minden nagyvárosban, nyilván itt sem csak tökéletes dolgok vannak, de megvan a nyitottság, a cél arra, hogy egyre jobbak legyenek, kultusza van a reggelizésnek, az ebédelésnek, a vacsorázásnak, a cukrászdázásnak és az önkiszolgálózásnak, és ez már önmagában is garancia arra, hogy működjön és folyamatosan csiszolódjon, javuljon a helyzet. Varsóban tényleg úgy tűnik, hogy gasztroforradalom volt/van.

[Címlista lent.]

Reggelizők és reggelik:

Cukrászda, tejbár, biopiac:

Ez már az erős bisztrókategória:

A Világevő külföldön is MasterCard ® bankkártyával fizet. 

A város talán legjobb kiülős helyei:

Ez pedig a csúcs, a Michelin-csillagos étterem és a kis degusztációs menü:

Figyelemre méltó helyek Varsóban:

Atelier Amaro, Michelin-csillagos, elegáns, modern étterem. Kötelező!

Bistro Charlotte, reggeliző, közösségi asztallal.

Brasserie Warszavska, franciás bisztró, modern felfogásban. Bib Gourmand. Kötelező!

Bulke Bibulke, reggeliző, közösségi asztallal.

Butchery & Wine, húsételekre szakosodott bisztró. Bib Gourmand.

NA LATO, kiülős bár.

És még egy halom izgalmas és jó hely van, önkiszolgáló tejbárok és könyvtárral kombinált kávézók, rométtermek és még autentikusnak tűnő phó leves is :) Tényleg olyan város Varsó, amire érdemes rászánni pár napot gasztronómiai szempontból, mert ugye – a Michelin kalauzzal ellentétben – nem mindegy, hogy egy szerethető, jó hangulatú, pezsgő helyen esszük-e a finom vacsoránkat vagy épp reggelinket.  

A blog partnere a MasterCard ®. 

[Közben elég komoly anyagok készülnek, például egy olasz Michelin-csillagos kézműves beszállítóit is végigjártam, na meg egy lenyűgöző pármai sonkaérlelőt... Élő tudósítás mindig instagramon!]