Erre a kérdésre kerestem a sürgős választ, hiszen nem olyan gyakori, hogy Budapesten önmagát csúcséttermi pozícióba helyező étterem nyit, nagyon fontosak az ilyenek (mint például a Lou Lou), még akkor is, ha nyilván nem fog mindenki elmenni enni oda, aki olvas róla. De vajon jó is vagy csak drága és elitista?

Egy kedves ismerősöm a következőképpen foglalta össze a saját élményeit a l'Occhio di Stilében: "megvolt tegnap. berúgtam. jó volt." Ez akár lehetne is egy komplett blogbejegyzés, hiszen egy éttermi élménybeszámoló minden fontos eleme megvan benne, kiderül, hogy ott járt, és nem csak mások beszámolóira vagy egyéb anyagokra támaszkodva nyilvánít véleményt (ami egyre nagyobb divat), benne van a személyes szál, és egy teljesen egyértelmű értékelés is. Én azért igyekszem ennél kicsit alaposabban körbejárni a témát, sőt, még egy kedves építészismerőst is felkértem, hogy enteriőr szempontjából értékelje a helyet, na és persze fotóztam is rengeteget tegnap este.

Kezdjük a másik kedves ismerős szakvéleményével, rendhagyó módon -de ha van rá érdeklődés, akkor visszatérően - felkértem Bulcsu Tamás építész-belsőépítészt, hogy véleményezze az éttermet szakmai szempontból, ez következik a képgaléria után, alatta pedig jönnek majd az ételek is persze, kábé a teljes étlap.

 "Végre, végre, végre!!! Kössz András!!! Egy blog, ahol megkérdezed, hogy ki az építész, vagy hogy ki a belsőépítész!? Miért ilyen? Miért fent? Ívek? Üvegfalak? Bőrkárpit?

Kezdjük az elején.
Építészet: Nagy Csaba és tervezőtársai - Archikon
Belsőépítészet: Beretta Associati – Milano
Étterem belsőépítészet: GA Design International – London
Épp húsz éve építette Erik van Egeraat egy sarokra ide az Andrássyn a bálnát. [igen, igen, BÁLNÁT, nem a CET-et, bár azt is holland építész jegyzi: Kas Oosterhuis]. Na szóval, fantasztikus terek, fantasztikus anyagok. Hasonló építészeti feladat volt ez is, igényes megoldásokkal itt is. Közben jut eszembe, hogy három sarokkal odébb, Tiba János csapata rakta rendbe a Parisi Nagyáruházat.

Mindegyik felsorolt budapesti átépítésben közös, hogy műemlékhez kellett hozzányúlni, az épületet eredeti pompájába kellett visszaállítani, vagy finomhangolni. Az il Bacio di Stile korábban lakóépület volt, klasszikus bérház. Tervezők elmondása szerint három kiemelt tervezési rész volt; a bejárat megformálása, a gangos bérház-struktúra átalakítása és a tetőtér-tetőszint beépítése. Felfelé haladva szárnyalt a fantázia. Az utcaszint, a homlokzat és a belső tér inkább műemléki felújítás, míg a párkány feletti területen szabadabban szaladt az építész keze.

Fent finom ívekkel leírható térszerekezet terveztek, amely alatt két szinten helyezkedik el az étterem. Az ívek rafinált megvilágítása bizonyos fényviszonyok mellett elmossa a mennyezetet, értelmezhetővé válik a szabad forma. Kint és bent között csak a robusztus acél lizánák jelölik ki a határvonalat, ami inkább a biztonságérzetünket segíti. A bérház udvara íves üvegfalakban folytatódik, itt már nem téglalap a térszervező elem. Ezen a szinten már akár kint is lehetünk. Itt van udvar. A belső tér közepe felé emelkednek a terek, utalás ez a tűzfalak szabálytalan geometriájára, vagy az erővonalak a tűzfalgeometriában is megjelentek.

A mennyezet légiessége a bárpultnál folytatódik, ezt ellenpontozza a sok nehéz, stabil beépített bútor és az elegáns, bőrkárpitos design fotelek. Szépek a térbe úsztatott szönyegfoltok -már megint az ívek- haha, és ha jól látom még vicceskedtek is a designerek a város sziluettjének felrajzolásával.

Mondjuk én már infót is tettem volna a tornyokhoz, hegyekhez...

Igen, az étterem neve. A kilátás valóban pazar. Menő a döntött üvegezés. Igen, még esőben is, és hó alatt is."

Bulcsu Tamás építész-belsőépítész – munkacsoport.net
http://munkacsoportnet.blogspot.hu/

Remélem érdekes volt az építészeti nézőpont, nekem nagyon!

És akkor az ételek, indításnak forró bagett a világ talán legjobb vajával (Bordier, vagy elegánsabban Le Beurre Bordier, abból a félig sós és a piment d'espelette-es, remélem felbukkan majd az algás is, ami a legnagyobb kedvencem tőle, vagy a yuzus...), a mini cocotte-okban pedig chorizóval(!) töltött macaron, illetve egy nagyon tavaszi, friss ízű mandulás morzsás krém, ez még az előételek előtti mezőny:

Aztán az előételek: a fésűkagyló (zellerrel, zöldalmával, kaviárral), a langusztin (zöldborsóval, jamon iberico chips-szel, vadouvannal (indiai fűszerkeverék)), és a tengeri sügér (édesköménnyel és vénuszkagylóval):

Utána a főételek, a Bresse-i csirke (combjával töltött tortellinivel, kucsmagombával, fehér spárgával, gyökérrel) és a short rib, ami USDA marhaoldalas (gnocchival, 'rántott' velőgolyócskákkal, Roscoff-hagymával):

És a desszertek, elődesszertként egy zöldalmás-rizses pohárdesszert, majd a csokoládé (csokimousse-szal és dulce de lechével, vanília fagyival):

Ez a Tavasz nevű degusztációs menü teljes sora. (Értékelés kicsit lejjebb.)

Ez pedig külön még néhány fogás az étlapról, tehát nem a kóstoló menü részei. A tavaszi kert (retkekkel (az egész például hajszálvékonyra vágott feketeretekágyon van), zöld és fehér spárgával, parmezánzselével), a libamáj (bergamottban pácolva, brióssal), a quinoa, ami egy rizottó acquerello rizsből, hántolatlan quinoából (bébi articsókával, 'újhagymapiskótával', mascarponéval), a homár (rebarbarával, mandulakrémmel és boudin noirral, azaz francia véres hurkával, ami egy mille-feuille-ben kap helyet), és két desszert az étlapról, a mangóleves (pekándióval, joghurttal, mini pavlovával) és a mille-feuille (mákkal, maracujával, mascarponéval):

És a zárás, a petit four (kakukkfüves macaronnal, rozmaringos gyümölcskosárkával, kávés bonbonnal és csokis sütikockával), kiváló olasz (szekszárdi :)) kávéval, na meg az argentin séffel, Fernando Trumppal, és a magyar, több helyen is nagyon kedves gasztroélményeket okozó cukrásszal, Balatoni Brigittával:

 És akkor a véleményem: alapvetően az összes étel rendkívül átgondolt, tudatos, nagyon profi és tökéletesen kivitelezett. Egyértelműen csúcsétterem kategória, kiváló ízekkel és textúrákkal, érdekes választékkal, jó kombinációkkal. Az argentin séf láthatóan a világ komoly éttermeiben szerezte a tapasztalatát, magabiztosan bánik a zöldségekkel, a halakkal és a húsokkal is, nem bonyolítja túl a tányérokat feltétlenül, és attól sem riad vissza, hogy mondjuk egy-egy zöldséget egyáltalán ne, vagy csak éppenhogy hőkezeljen, ha úgy kívánja az étel harmóniája. És óriási öröm, na meg igazából nem is meglepetés, hogy az ételsorba tökéletesen illeszkednek Balatoni Brigi desszertjei, bárhol a világon megállnák a helyüket!

A legmaradandóbb élményt ezek okozták: a roppanós, elképesztően tavaszi saláta, a zsenge zöld borsós langusztin, a tökéletesre készült homár izgalmas körítéssel, az egyszerűségében is meghökkentően érdekes quinoa, a szuper mákos és a csokis desszert és az egészen brutálisan jó, és garantáltan hamarosan emblematikus fogássá váló oldalas.

Az étterem az Il Bacio di Stile áruház tetején található, az áruházban levő lifttel kell felmenni a negyedik emeletre. És lenyűgöző a bár is, de arra most nem volt idő.

L'Occhio di Stile
VI., Andrássy út 19.

A hely hangulata egészen meglepően kellemes. Annak ellenére, hogy egyértelműen luxuskategória, kifejezetten nem a merevség és az ünnepélyesség sugárzik belőle, hanem laza és élvezhető marad. Ugyanez vonatkozik a szervizre is, barátságos, (valódi!) mosolygós, így még az sem zavaró, ha - talán a rutintalanságukból adódóan - elkövetnek valami apróbb hibát, ugyanis nem robotok, hanem kedves emberek, akikkel - ha van kedve a vendégnek - barátságos kapcsolatba lehet kerülni. Nem kiszolgálnak, hanem kedvesen inkább kínálgatnak, miközben azért persze profi módon teszik a dolgukat. 

Instagramon is követhető vagyok, itt pedig hamarosan indul a gasztrocsatornám a youtube-on, csatlakozz, mert arany színű rolls royce-okat sorsolok hamarosan!