Nagy örömömre sikerült (nyilván nem csak az én hatásomra) elterjeszteni a phó levest Budapesten, szerintem nem csak divathullám, hanem maradandó is lesz, hiszen tényleg a világ (egyik) legfinomabb levese. (Megfőzni viszont sajnos rettentő kevés helyen tudják...) De van egy másik vietnami kedvenc, ami olyan szempontból bonyolultabb, hogy csak faszénen grillezve az igazi, a bún chá. Hazájában előszeretettel készítik abszurd helyeken, a járda szélén, a motorszerelőtől és a forgalomtól 20 centire, talán ennek is köszönheti különleges aromáját. Tipikus nyári grillétel.
A név meglehetősen egyszerű: a bún a tészta fajtája, egy cérnametéltszerű rizstészta, a chá pedig a sertéshús, leggyakrabban császárból készül (fokhagymás-salottás-cukros halszószban). Tipikusan olyan étel, amit nehéz elképzelni, hogy mennyire finom, ha nem kóstolja meg az ember, hiszen önmagában az, hogy egy kis disznóhús hideg tésztával, hozzá savanykás-édes 'dresszing' még nem váltja ki feltétlenül az azonnali nyálelválasztás reflexét, Kivéve, ha evett már az ember bún chát, akkor pontosan tudja, hogy a vietnami konyha többi fantasztikus ételéhez hasonlóan, itt is milyen fantasztikusan vannak kiegyensúlyozva az ízek, milyen jól kiegészítik egymást a kontrasztok.
Főleg ebédre eszik, és persze a leleményes utcai árusok szándékosan is igyekeznek terjeszteni a finom grillillatokat, a legegyszerűbb reklámhordozó a 'word of nose' (vagy orról-orra terjed), persze szokás szerint járnak hozzá friss, nyers fűszernövények, levelek. A hideg tésztát és a 'salátát' mártjuk a dresszingbe és hozzá esszük a meleg grillhúst.
Van, amikor kicsit egyszerűbb a prezentáció, kaptam egyszer így is Hanoiban, szintén fantasztikus volt, valószínűleg az árus fiának az angoldolgozatába csomagolva:
Szóval ez volt az egyik nagy kedvencem Vietnamban, és ennek megfelelően rettentően örültem, amikor kiderült, hogy a kedvenc vietnami helyemen, a sokszor megénekelt Hai Namban is csinálják, persze tökéletes minőségben:
Kicsit hiányzott hozzá a Hanoi-i elképesztő utcazaj, ami a sok száz robogóból, kiabáló emberekből, dudálásból és sok egyébből tevődik össze, túl tiszta a tányér is, meg műanyagsámli helyett rendes szék van, felszolgálás, stb, de azért egészen kiváló, nagyon ajánlom megkóstolni!
[És akit a sportteljesítmények is érdekelnek, egy komplett 'Világevő' phó után ettem meg...]
[Itt indítok hamarosan új gasztrovideocsatornát, érdemes csatlakozni!]
