Elfelejtettem megünnepelni a blog második születésnapját szeptember végén, de akkor itt az évzáró keretében ezt is bepótolom. A Chili&Vanílián épp van (illetve holna lesz) egy átfogó évzáró körkérdés, amiben én is válaszolok, így most inkább a személyesebb, blogot érintő értékelést írok ide.

Ha már visszatekintés, akkor a legelső posztommal kezdem, amiben még mindig szerepel a "zöldséhgekre" szó, de ez most már úgy is marad. És összegyűjtöttem pár semmire se jó, de talán mégis érdekes adatot, és élményt, hogy könyebb dolga legyen majd a Világevő-kutatóknak :)

Találkoztam és beszélgettem a világ egyik legnagyobb séfjével, Joel Robuchonnal.

Megkóstoltam rengeteg új dolgot, például a tengerimalacot. De azóta nem vásárolom nagy tételben a kisállatkereskedőktől.

A legtöbbet olvasott idei bejegyzés Bernáth Józsi tökéletes steakje lett a blogon, húszezren olvasták. Az egy város.

Összesen 144 napot voltam külföldön, legnagyobbrészt világevéssel töltöttem ezeket a napokat. 

A legnagyobb gasztromeglepetés akkor ért, amikor a Paté croute világbajnokságon, a verseny után színpadra szólítottak néhány komoly séfet, hogy lovaggá üssék őket, és elhangzott az én nevem is.

Eljutottam 6 új országba: Panama, Nicaragua, Costa Rica, Peru, Chile, Bolívia, 

Lefutottam életem első maratonját. De nem az utolsót.

A Facebook-oldal követőinek száma 3150-el nőtt 2012-ben, jelenleg 8715. Ebből 57.2 % nő, 41.3 % férfi. 1.5 % még nem döntötte el.
14-nek Kambodzsa a tartózkodási helye., 32-nek Szolnok.
Ketten török nyelven használják a Facebookot. Januárban volt 10 kongói is, ők lemorzsolódtak.
A korosztályok közül (férfiaknál és nőknél egyaránt) a 25-34-es csoport a legnépesebb.

Bekerültem egy fantasztikus baráti társaságba, ahol havonta nagyon komoly vacsorák zajlanak. És a legviccesebb és legizgalmasabb eddig az volt, amikor - mindenféle egyeztetés nélkül - mindenki hozott 3 alapanyagot, amiből a helyszínen rögtönöztünk egy menüt, együtt főzve és kitalálva az egészet. Nagyon javaslom mindenkinek! (Persze legalább 6-8 ember kell hozzá, és nem árt, ha többen is nagyon jól főznek.)

Azt sajnos nem tudom, hogy hány Nespresso-kapszulát fogyasztottam, de rengeteget.

Bejutottam az Olimpiai Faluba Londonban, hogy rájöjjek, hogy szegény olimpikonjaink elég rossz kajákon tengődnek.

Megkezdtem az önkéntes munkát a Francia Idegenforgalmi Hivatal nemzetközi tanácsadó testületében egy megtisztelő felkérésnek elegt téve.

Találkoztam egy óriási séfegyéniséggel, Heston Blumenthallal.

Megettem kb xxxxxx Michelin-csillagot. Hűha, ezt össze kéne számolni.

Az egyik legkülönlegesebb kalandom az volt, hogy ettem ugyanabban az étteremben két különböző városban. Mármint tényleg fizikailag ugyanaz az étterem volt, nem csak egyformák. Londonban és Milánóban.

Ejtettem a blogban xxxx elütést és xxxx helyesírási hibát. Ezt nem kéne összeszámolni.

Sikerült kicsit jótékonykodni is, a sok kicsi keretében és a Szent Márton Gyermekmentőkért gyűlt össze sok-sok pénz gasztro témában. Előbbi esetében a Costes, utóbbiban sok más magyar étterem önzetlen felajánlásának köszönhető a dolog, nem nekem.

Találkoztam Sergio Hermannal, aki nagyon kedvesen meg is hívott az éttermébe. Aztán amikor próbáltam időpontot egyeztetni májusban(!), akkor közölték, hogy idén nincs már asztal vacsorára, de decemberben valamelyik szerdán vagy csütörtökön tudok ebédelni! :)

És legnagyobb meglepetésemre rájöttem, hogy bírom a társas utazást, már amennyiben megfelelően jófej az utazási iroda és persze a csoport. Pedig soha nem gondoltam volna, hogy hajlandó leszek másokhoz alkalmazkodni...

És óriási terveim vannak 2013-ra is! Köszi mindenkinek az olvasást, hozzászólást, támogatást.