Az Amalfi-partvidék eddig is nagy kedvencem volt, különösen a turistaszezonon kívül, ugyanis július-augusztusban lehetetlen megmozdulni itt, annyi a belföldi turista. Eleve gyakorlatilag csak szerpentinak vannak, visszafordítókkal, beláthatatlan hajtűkanyarokkal, így üres úton sem egyszerű a közlkedés, de amikor a helyiek lassítás nélkül jönnek szembe a kanyarban, akkor nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen gyakran teszik. A táj és a városkák szépsége bőven kárpótol persze az extra veszélyekért, nem is gondolná az ember, hogy a névadó Amalfi milyen fontos kereskedelmi központ és kikötőváros volt régen.

Mára ebből a központi szerepből semi se maradt szerencsére, így ugyanolyan nyugis és gyönyörű kisváros, mint a környék többi települése, Positano, Furore, Ravello, Praiano, Sorrento és a többiek. Vagy akár Minori, ahonnan a mára sütikirállyá fejlődött Sal de Riso, azaz Salvatore de Riso kinőtt, ott indult a család kávézója 1908-ban, amit csak a 80-as évek legvégén fejlesztett cukrászattá. Onnantól viszont elég rohamos fejlődésen ment keresztül, a kis kézműves cukrászat mára komoly üzemmé alakult, ahol nem csak süteményeket és tortákat, de sok egyéb terméket, például befőtteket, fagyit és házi(as) olívás mogyorókrémet is készítenek, amiket aztán egész Olaszországban, sőt külföldön is értékesítenek.

Az egyik legnagyobb kedvencem tőle a ricottás körtetorta volt, egy nem túl édes, visszafogott édesség, amiben a mogyoró a ricotta és a körte dominál, rettenetesen finom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy profi cukrászduó, akik voltak olyan kedvesek és megsütötték nekem még egyszer. Ők a Mimi's cake factory, akik egyébként ott lesznek vasárnap a WAMP Spájzon, érdemes megnézni, hogy mivel készülnek. (A másik kötelező látnikóstolni való ott a Kőteleki Kaptár kézműves mézei és újdonságként a virágpor.) A teljes receptért katt ide!

Egy másik nagy csodája a padlizsános(!!!) csokitorta, igyekszem majd ahhoz is receptet szerezni. Sal de Riso persze főleg a helyi klasszikusokkal foglalkozik, így domináns íz a citrom, a helyi kiváló és gyakran termő citrom - Szicíliához hasonéóan - itt is kiemelkedő szerepet játszik. És a ricotta, ez a nagyon könnyű, nagyon friss túrófajta, amitől még a nem édes szájúaknak - mint én is - is élvezhetővé válik egy torta.

A maestro:

És a cukrászat a színfalak mögött:

Vörös borral ízesített tészta készül:

Olívás mogyorókrém:

Ez is nagyon jó, de azért Mamma Agatáé még jobb:

Egy prototípus, panettone vörös bogyósgyümölcsökkel:

Bármilyen ormát legyártanak, ha különleges torta kell:

Közben holnap megkezdem Peru gasztronómiai felfedezését, az Astrid y Gaston étteremtől a street foodig, ceviche és tengerimalac, jönnek majd a beszámolók persze.