Az elmúlt pár napomban kivételesen majdnem teljesen alárendeltem a táplálkozásomat egy másik célnak. Ez a másik cél az, amiről már írtam korábban, a világevés legjobb kiegészítő sportága, a futás. Az utóbbi két hónapban komolyan elkezdtem készülni a maratonra, és most vasárnap végre el is érkezett az ideje, a BMW Marathon Frankfurt keretében sikerrel teljesítettem a távot, bőven a tervezett időmön belül, óriás élmény volt. Illetve nem is indokolt a múlt idő használata, még most is óriási élmény.

A futásról és az előzményekről írok majd részletesebben egy vendégposztot a Futóblogra (amúgy is érdemes olvasgatni, akit érdekel a futás), a dolog gasztronómiai vonatkozásairól, például a különleges fotógélek ízéről pedig ide.