Sokszor hangsúlyoztam már, hogy nem vagyok édesszájú, de Franciaországban és Olaszországban valahogy ez mindig máshogy működik. Így aztán itt az Amalfi-parton sem tehettem mást, mint nekiestem az édességeknek, olyan szofisztikáltak, és olyan kultúra van mögötte, hogy komoly veszélyt jelent a túladagolásuk.

A legfőbb sztár itt persze a citrom, amit a legtöbb háznál maguknak termesztenek, így aztán igazán kontrollálható a minőség. Ugyan ízben és szerkezetben is nagyon sokban különbözik az "otthoni" citromoktól, de a legfontosabb különbséget talán mégis az az információ jelzi, mit Tiziano, egy cukrászmester mesélt, amikor éppen bemutatta egy citromos süti készítését: "ez a mostani citrom nem ideális, mert itt havonta van termés, és most két termés között vagyunk, igazából csak "újcitromból" jó ez a recept."

Jön majd az a kis egyszerű, de nagyon finom recept is, de addig is egy kis élménybeszámoló. (Aki kedvet kapott citromos süti sütéséhez, megtalálja itt a szintén innen, Ravellóból, Mamma Agatától hozott fantasztikus citromos sütireceptemet. Itt meg a Mamma citromos csirkéje)

Az első két napban olyan brutális mennyiségű sütit ettem vagy kóstoltam, hogy a hamradik napon egy nap szünetet kellett tartanom, telítődtek a glikogén-raktárak :)

Az egyik nagyon kellemes meglepetés a citromos tiramisu volt, pedig ezt a klasszikust csak eredeti formájában szerettem eddig. De az a változat, már csak a kiváló citromnak és limoncellónak köszönhetően is, nagyon jól sikerült:

És egy hasonló, citromhabos sütemény, már csak a környezet miatt is kitűnő lett volna, Praiano egyik nagyon jó hoteléttermének (ez itt persze mást jelent, mint otthon, hiszen a hotelek is családi kézben vannak, azaz a mamma főz általában) tetőteraszán:

Ez pedig egy jó kis tiramisu ugyanitt:

Ja és ne csak sütik legyenek, ez itt Amalfi, a partvidék névadó települése:

Azon a bizonyos teraszon előkerült még egy csokimousse is és egy helyimandulás jellegzetesség, aminek talán a az elkészítését is megtanulom ma: cicale.

És így néz ki a citromos tiramius Positano egyik nagyon régi cukrászdájában, a La Zagarában:

Ez pedig maga a pasticceria, a cukrászda, persze tartozik hozzá egy fantasztikus terasz is, nyilván tengerre néző...

Belül:

Majd kinyomozom, hogy honnan ered, vagy aki tudja, írja meg, de - a franciákhoz hasonlóan - itt is nagyon népszerű a rumos "baba", azaz a sok-sok alkohollal átitatott, és itt még cukrászkrémmel meg is töltött édesség:

Ez volt az egyik kedvenc, a hely saját kreációja, a Zagara-szelet, mandarinos és csokoládés, persze hihetetlenül finom csokival:

És mindenképp ide tartozik az egyik legnagyobb helyi specialitás, az apácacicinek is becézett Delizia al Limone, amit mindenhol készítenek:

Citromos könnyű krémmel bevonva és megtöltve, így néz ki "meghámozva":

De a legnagyobb kedvencem a friss, házi készítésű sorbet volt, amit Positanóban ittam/ettem, abból bármennyit tudnék:

Ez pedig Positano a tengerről, ha már ennyit emlegettem:

Ma folytatódnak a gasztrokalandok, és igyekszem pár jó receptet is beszerezni, például a tegnapi vacsoránál volt egy olyan sajtos padlizsánfasírt, amit mindenképpen meg kell tanulnom, és persze közzé is kell tennem, brutális.